Gyülekezetünk Története

 

A Békési Református Egyházközség és a Békési Református Templom története!
 
 
A római katolikus korszak
Békési református egyházunk nem „csupán" 450 éves, hanem sokkal több, hiszen a reformáció idején a lakosság nem alapított új egyházat, hanem megújította, megreformálta a régit, és bevezette a lutheránus, majd a helvét (református) hitvallást. Így a békési református keresztyén gyülekezet 1000 éves múltra tekint vissza. Egyházközségünk történelmének elsõ felében a római katolikus egyház bihari püspökségének plébániája, fõesperessége volt. Alapításáról nincsenek pontos adataink, de az biztos, hogy a középkor folyamán két kápolnája volt, az egyik Szûz Mária tiszteletére szentelve, a másikról viszont nincsenek pontos feljegyzéseink. A békési fõesperességhez 39 önálló plébánia tartozott. A reformáció kezdetben nehezen tudta megvetni a lábát Békés megyében, de a gyulai földesurak és várkapitányok hathatós támogatásával a 30-as években rohamosan elterjedt az új hit. Ennek oka részben a katolikus papok utánpótlásának hiánya volt. Békés, a maga 3000 lelkes közösségével az új hit mellé állt.
 
Békés lutheránus és korai református korszaka
1530-ig Brandenburgi György õrgróf, majd 1530-34 között Czibak Imre nagyváradi püspök volt a gyulai uradalom, és így Békés ura. Czibak ugyan a lutheránusok ellensége volt, de politikai szerepvállalása miatt nem volt ideje a vármegyével törõdni. 1534-ben Patóczy Miklós, majd fia, Ferenc birtokolta a környéket. Õk támogatták a protestánsokat, így a katolikus egyház gyakorlatilag összeomlott, és a megye jórészt lutheránus lett. 1552-ben a békési fõesperesség 27 plébániája már nem küldte el a tridenti zsinati követ útiköltségét, mindössze 12 egyházközség volt erre hajtandó. Nem tudjuk biztosan, de Békés elsõ reformátora Ozorai Imre lutheránus lelkész volt, aki ugyan a vármegyében tevékenykedett, de teljesen meggyõzõ adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy Békésen is lelkészkedett volna. Tény, hogy mire 1552-ben Szegedi Kis István Békésre érkezett, már hatalmas, virágzó evangélikus gyülekezetet talált itt. Szegedi Kis István Mezõtúrról érkezett Békésre, és mindössze néhány hónapot töltött itt. Ezalatt latin iskolát szervezett a településen, amely a ma is mûködõ Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium elõdje. Aldana Bernát gyulai várkapitány elfogatta, de kiszabadult, és kalandos úton hazajutott. Nem sokkal ezután elhagyta Békést, és Tolnában lett szuperintendens. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor lett az egyházközség a helvét irányzat (református felekezet) híve, de valószínû, hogy Szegedi Lõrinc református lelkész itteni munkálkodása idején terjedt el az új hit. 1567-ben alakult meg Debrecenben a ma is meglevõ Tiszántúli Református Egyházkerület, és ekkor már Békés is református volt. 1570-ben Basilius István kolozsvári unitárius lelkész járt alföldi missziós körúton, és Békésen is megállt. Prédikációja nyomán a város nagyrészt unitárius lett. A békési református esperes-lelkész, Szegedi Lõrincz idehívta Méliusz Juhász Péter debreceni püspököt, és nyilvános hitvitán legyõzték az unitárius lelkészt. A lakosság ekkor nagyrészt visszatért a református egyházhoz. Az ezután következõ 2-3 évtized súlyos megpróbáltatásokat hozott a békésiekre. Tatár- és törökdúlás, menekülés, a város elpusztulása majd újjáépítése a református egyház életében is komoly gondokat jelentett. A 17.századból kevés lelkész neve ismert, nincsenek feljegyzések az egyházi élettel kapcsolatban. A török kiûzése újabb bujdosást jelentett a békésieknek: Rákóczi nem engedte újjáépíteni Békést, elsõsorban a labanc kézen levõ Gyula és Arad közelsége miatt. A kurucérzelmû békésiek Szabolcsban és Mezõtúr környékén telepedtek le. 1702-11 között Békési András volt a hontalan békési reformátusok lelkésze, de az általa vezetett anyakönyv nem maradt fenn.
 
 
 
Az újratelepülés és a 18. század kora
1711-ben a békésiek ismét visszatértek a két Körös összefolyásához, és elkezdték a város újjáépítését. Az a tény, hogy Kabai Dániel békési lelkészt 1711.december 29-én iktatták be lelkészi tisztségébe, méginkább aláhúzza ezt. A politikai község mellett megalakult a református egyházközség is. Kabai 1711-16 között volt lelkész, õt Debreceni Kis Sándor (1717-28), Bécsi Sámuel (1728-32) és Szikszai György (1732-74) követte. Az elsõ templom minden bizonnyal fából vagy sárból készült, 1728-ban fatoronyra gyûjtöttek. 1730-40 között Békés lakossága még tiszta református volt, kb. 1840 ember élt a településen. Szikszai volt az, aki elkezdte vezetni az egyházi anyakönyvet, és 1732-ben gyûjtést hirdetett az új, tartós anyagokból felépíteni templomra. Ez a templom 1734-ben készült el. A lelkésznek a gyülekezet mellett az egyházi iskolára is gondja volt, amelyben 1729 óta rektorként dolgozott. Szikszai halálakor már 7000 körül volt a város és gyülekezet létszáma, így szükségessé vált egy nagyobb befogadóképességû templom felépítése.
1773-ban Szikszai kérvényt nyújtott be a hatóságokhoz a templom kibõvítése tárgyában, de az csak halála után, 1775-ben érkezett meg. A gyûjtés eredményes volt: a lakosság 6255 Ft-ot adott össze a nemes célra. 1761-tõl egy másodlelkészi állást létesítettek a megnövekedett gyülekezet miatt. Szikszai György halála után fiát, Benjámint választották meg lelkésznek, de õ 1780-ban Gyulára költözött gyülekezeti szolgálatra. Õ írta meg a „Keresztyén tanításokat". A templom 1781-re lett kész, 21,5 öl hosszú, 9 öl széles és 6 öl magas volt.
Szikszai leomondása után Dömény János állt a gyülekezet élén, aki 1777-1816 közötti szolgálata során nagy tiszteletben állt, és kitûnõ szónoknak tartották. 1802-ben már 9325 lélek élt Békésen, 1818-ban pedig 13 ezer. Ezek között azonban már voltak katolikusok és ortodoxok is.
 
A 19. század története
1813-ban külön pecsét készült a békési egyházközség részére „Békési ref. sz. Ecclesia pecséti. 1813" felirattal. Addig az egyház dokumentumait is a város pecsétjével látták el, de szükséges volt a város és az egyház szétválasztása annak ellenére, hogy az elõljáróság református volt. Ennek oka az volt, hogy 1783 óta katolikusok is éltek Békésen, sõt 1794.ben templomot is építettek a városközpontban. A város, mint politikai hatóság már nem foglalkozhatott református egyházi ügyekkel. Ebben az idõben még nem volt presbitériuma sem az egyháznak, csak a 19.század elején szervezték azt meg. A presbitériumnak a városi vezetõk is tagjai voltak. 1818-ban Sípos Józsefet (1840-ig) és Asztalos Istvánt (1824-ig) választották meg lelkészeknek. Asztalost 1825-61 között Elekes András követte.
1820-23 között nagy építkezés folyt a gyülekezetben: a Szikszai-féle templom roskadozni kezdett, így szükséges volt annak felújítása, átépítése. Nagyarányú adakozás után a templom tetõzetét és a templom közepén álló oszlopsort elbontották, a falakat megmagasították és két oldalt oszlopokon nyugvó karzatot alakítottak ki. A mennyezetet hat boltíves kupola alkotta. Végül az egész épületre bádogtetõ került. 1828-ban épült meg a két lelkészlap (parókia), amelyek ma is állnak.
1839-ben került Békésre Hajnal Ábel teológus-tanár, miután az iskola rektori állását professzorira változtatták. 1840-ben, Sípos tiszteletes halála után õt választották meg lelkésznek. 1844-45-ben a lebontott régi gimnázium helyére felépítette a kollégiumot, amely ma zeneiskolaként mûködik. Ebben az épületben még több mint fél évszázadig folyt a gimnáziumi oktatás. 1842-ben Hajnal és Elekes tiszteletesek kezdeményezésére megnyílt az elsõ békési óvoda. 1848-ban Hajnal Ábel és Elekes András is a honvédelemre és adakozásra lelkesítette híveit. A szabadságharc leverése után, az abszolutizmus éveiben a császári-királyi kormányzat át akarta szervezni a protestáns egyházak beosztását, és a békés-bánáti egyházmegyét el kívánták csatolni a tiszántúli kerülettõl. Ez ellen a békési egyházközség is erélyesen tiltakozott. 1862-ben Hajnal Ábelt választották az egyházmegye esperesévé. 1850-52 között ismét átépítették a templomot. A támoszlopokat elbontották, a templom elé megépítették a ma is álló négy oszlopot, a toronyra pedig kerengõt építettek a toronyõrök számára. Ugyan orgonát is építettek, de az alig egy hónapot bírt ki, és felmondta a szolgálatot. Az új orgona 1872-ben készült el, sokáig Magyarország legnagyobb orgonája volt. A mai napig mûködik. Hajnal 1876-ban lemondott az esperességrõl, 1882-ben pedig elhunyt. Utódja Kecskeméti Ferenc lett, aki 1884 és 1916 között pásztorolta a gyülekezetet. Békési szolgálata elõtt több évig Amerikában lelkészkedett, és az amerikai demokrácia nagy hatást gyakorolt rá. Hat évig szerkesztette az „Evangélista" címû lapot. Népszerûségének köszönhetõen több cikluson keresztül Békés országgyûlési képviselõje volt.
Kecskeméti lelkészsége idején történt a baptisták kiválása a református egyházból. Ehhez hozzájárultak társadalmi-szociális nehézségek is, de legfõbb oka a teológiai liberalizmus volt, amely teljesen „kilúgozta" az evangéliumot, és a prédikációkból üres, száraz emberi okoskodás maradt. Sokan voltak a református egyházban olyanok, akik kisebb csoportokban összegyûlve tanulmányozták a Bibliát, rájuk viszont „szektásként" ferde szemmel nézett a többség. A vallásilag részben közömbös békésiek nem véletlenül nevezték õket - nem is iróniával - „hívõknek". A környéken megjelenõ baptista misszió hamar megtalálta és befogadta ezeket az embereket, így az 1890-es évekre virágzó baptista gyülekezetek alakultak ki Békésen és környékén. A 20.század elején jött létre az adventista és a pünkösdi gyülekezet is Békésen. Mivel Kecskeméti szimpatizált az evangéliumi mozgalommal, õt is sok vád érte, „baptizmussal" vádolták. Tény, hogy a református egyház és a szabadegyházak kapcsolatát rengeteg súrlódás, bántás, szeretetlenség jellemezte egészen a közelmúltig.
A település - és a gyülekezet - lélekszámának növekedése miatt 1876-ban felmerült egy második templom építésének gondolata. A pénz mégis másra kellett: 1905-ben kijavították a templom elkorhadt tetõzetét, és 61,5 méter magasra emelték a templom tornyát. A templom ekkor nyerte el mai képét.
Ekkoriban, 1902-ben épült fel a református gimnázium mai épülete.
 
Református gyülekezetünk a 20. században
Kecskeméti Ferenc 1916-ban elhunyt, utódjául Karácson Andrást választották meg, aki a belmisszió elkötelezett híve volt. Az elsõ világháború során három harangot vittek el ágyúnak. 1830-ban az egyház hitoktató státuszt létesített. Református kultúrházat építettek, létrehozták a Biblia Kört, és elkezdõdött a bibliamagyarázatos alkalmak megtartása. 1931-ben Balogh Mátyás hívták meg második lelkésznek. A két világháború utáni egyházi életet a felívelés korszaka jellemezte.
A második világháború nem csupán emberéletben tett kárt, hanem két harangot is elvittek, amelyek pótlására ezidõtájt vannak próbálkozások a presbitérium részérõl. A háború után, a kommunista hatalomátvétel következtében az egyház elveszítette földjeit, valamint iskoláit, így a gimnáziumot és valamennyi általános iskolát. Az egyházi életet a templom falai közé zárták. Az egyház tagjainak száma ekkoriban 20 ezer fölött volt, ezzel az ország egyik legnagyobb református közösségét alkották a békési reformátusok. Ebben az idõben a Békési Református Egyházközséghez tartoztak a környezõ falvak is. A gyülekezet mártírja Balogh Mátyás, aki a kommunista hatalom megfigyeltetett, majd 1953-ban, Sztálin halála után letartóztatták, de a tárgyalást már nem élhette meg, mert a váci börtönben elhunyt.
A hatvanas-hetvenes években Nagy Lajos és Boros Lajos volt a gyülekezet lelkésze. Ez a korszak a lassú hanyatlás idõszaka, amikor az istentiszteletek látogatottsága drámaian visszaesett, a keresztelések és egyházi temetések száma lecsökkent, illetve évente alig néhány pár kötött egyházi esküvõt. A földrengés idején a templom megsérült, szükségessé vált a felújítása. A nyolcvanas években Beszterczey András és Cs.Kiss Andor voltak a gyülekezeti lelkészek, akik szolgálata során fellendült az egyházi élet. 1992-ben kapta vissza az egyház gimnáziumát. 1993-tól Katona Gyula pásztorolja a gyülekezetet.
 
A békési református templom története
A város egyik jelképe lehetne a református templom, melynek kecses fehér tornyát messzirõl észreveszi az utazó. 2005-ben emlékezett meg a békési reformátusság a torony megmagassításának 100. évfordulójáról.
A templom története mindig összefügg az azt használó közösség történetével. Bár sokan az 1530-as évektõl számítják a békési protestáns egyház létét, amely elõször evangélikus-lutheránus, majd református lett. Nézetem szerint a békési református egyház története ezer éves, amelynek van egy katolikus, rövid lutheránus és 450 éves református korszaka, lévén, hogy a békési katolikus egyházat soha fel nem számolták, egész egyszerûen az történt, hogy a közösség a templommal és a hozzá tartozó birtokokkal csatlakozott a reformációhoz.
Az államszervezéssel egy idõben kialakították elsõ királyaink az egyház szervezetét is. Békés az István, András vagy I. László korában létrehozott bihari püspökség fõesperessége volt, emellett vármegyei központként is funkcionált, így minden bizonnyal temploma is volt, de mivel még a vár helyét sem tudjuk pontosan, a hozzá tartozó templom helyét sem lehet meghatározni. Annyi biztos, hogy az oklevelek tanúsága szerint a Mária tiszteletére szentelt kápolnánk volt, de a Szent Pál sor is egy templom, valamint a köré telepített temetõ emlékét õrzi, minden bizonnyal a reformáció elõtti korból, tekintve, hogy a protestánsok nem nevezik el templomaikat szentekrõl. Az is biztos, hogy a protestánsok általában nem építettek új templomokat, hanem a katolikusokét alakították át saját céljaikra. Az immáron protestáns, pontosabban református templomot a török kor végéig használta a lakosság, ekkor az épület a várossal együtt romba dõlt. Ahol 1711 után ismét megtelepedett a lakosság, az õsi romok alapjaira építette fel a templomot, így volt ez Békésen is, bár egyesek szerint a régi békési templom a mai Teleki utca 3. szám alatt volt, az új ettõl északabbra épült fel. Ennek ellentmond némileg, hogy a földrengés során megsérült templom renoválásakor meszesgödröket ástak a református templom körül, melynek során nagy mennyiségû csont került elõ: a középkori-kora újkori temetõ sírjaira leltek.
Érdekes kérdés az is továbbá, hogy egy olyan hatalmas gyülekezet, mint Békés, amelynek 1949 elõtt is 20.000 feletti taglétszáma volt, miért nem épített második templomot? Tény, hogy tervek készültek, de végül nem valósultak meg. Mindenesetre, az a tény, hogy egy 3000 fõt befogadni képes templom elég volt Békésnek, sokat elárul a hívek lelki buzgóságáról.
A török kiûzésének korában, a 17. század végén Békés is elpusztult, vele együtt a református templom is. 1711-ben települt újra Békés, ebben az évben Kabai Dániel személyében lelkészt hívott magának a gyülekezet. Õ kénytelen volt egy fatemplomban tartani istentiszteleteit, amely 1714-ben készült el. 1732-ben Szikszai Györgyöt választották lelkésszé a hívek, aki amellett, hogy anyakönyvet kezdett vezetni, gyûjtést hirdetett egy téglából és fából álló templom építésére. A költségekhez e sorok írójának õsei is hozzájárultak.
Az új Istenháza a 1743-re készült el a korábbi helyére. Falai téglából készültek, a tetõt zsindely fedte, a mennyezet fából volt. az épületet sövény vette körbe. A toronyba 1749-ben egy új harang költözött, szám szerint a harmadik. A lakosság - és ezzel együtt a református egyház tagjainak - száma rohamosan növekedett (negyven év alatt 1800-ról 7000-re), ezért a közösség kinõtte templomát - újat kellett építeni. 1773-ban adta be Szikszai lelkész a kérelmet az építés tárgyában. A munkálatok 1775-81 között zajlottak. Az új református templom 21 öl hosszú és 9 öl széles volt, a templomhajó magassága 6 öl, a toronyé pedig 10 öl volt.  A kõkerítést 1794-ben építették meg. Az épület állaga negyven év alatt erõsen leromlott, ezért Sípos József lelkipásztorsága idején, a 19.század elején ismét renoválni kellett. A mennyezet beszakadással fenyegetett, ezért restaurálni kellett az épületet. A költségeket adakozásból és egyházi adóból teremtették elõ. 1820-ra bádoggal borították be a templom tetejét.
A templomhajó középén elbontották az oszlopsort, a falakat másfél öllel megemelték, körben pedig erõs kõoszlopokon álló karzatot létesítettek. Ekkor képezték ki a mennyezet boltozatát. A munka 1823-ra lett kész. A szabadságharc után ismét szépült templomunk: 1852-ig rézzel borították be a toronysisakot, vaslemezzel a tetõt, 900 új ülõhelyet létesítettek, illetve a falak bõvítésével a tornyot is belefoglalták a templom épületébe. Ekkor épült meg a ma is látható négyoszlopos elõcsarnok a fõbejáratnál.
Ekkoriban még nem volt orgonája az istentiszteleti helynek, ezért 1869-ben megbízást adott a presbitérium Saskó Mártonnak a hangszer elkészítésére. A maga nemében egyedülálló, sokáig Magyarország legnagyobb orgonájaként számon tartott hangszer 1872-ben készült el. A református templom mai alakját 1905-ben nyerte el. A presbitérium határozata alapján az elkorhadt tetõszerkezetet kicserélték, a tornyot pedig 61,5 méterre magasították meg. Az elsõ világháború során mindhárom harangot elvitték, de ezeket a háború után pótolták. Az utóbbi idõszak legjelentõsebb munkálatai a békési földrengést követõen folytak, majd pedig két évvel ezelõtt kezdõdött meg a templom teljes körû külsõ-belsõ megújítása.


Mucsi András
református presbiter

Készítette: IP & Petya Team
Református Esperesi és Gondnoki Hivatal © 2017