A Magyar Kultúra Napjára emlékezünk.

Az iskolák folyosóin a dekorációk is erre a jeles napra hívják fel a figyelmet január második felében.

Így van ez a Szegedi Kis István Református Iskola Szánthó Albert utcai telephelyén is.

A folyosó faliújságján látható a világhírű halasi csipke, a magyar építészet szecessziós stílusú remekműve, a kecskeméti cifra palota, a Makovecz Imre tervezte hagyma alakú fürdő, a Hagymatikum, a 100 tagú cigányzenekar, székelykapu, kalotaszegi és kalocsai népviselet, zsolnai porcelán, Munkácsy és Csontváry festményei, Arany Jánosnak és a legmagyarabb zeneszerzőnek, Kodály Zoltánnak (ezt a jelzőt Bartók mondta róla) fényképei. A pedagógus felhívása nyomán a gyermekek nemcsak fecskemódra elsuhannak a fényképek előtt, hanem meg is állnak, és rácsodálkoznak a szépre. Vagy valamikor megállnak maguktól. Bizonyára kialakul az arra fogékony gyermekekben később felnőttkorra, a magyarság megmaradásának egyik eszköze, útja a nemzeti kultúránk és anyanyelvünk megőrzése, ápolása.

Mivel január 22-e idén szombatra esik, ezért január 21-én pénteken mondják el a tanulók közösen a Himnuszt Földesi Magdolna tanárnő vezetésével.

A Békést szerető polgároknak ismernie kell városunk kulturális értékeit. Jó, ha tudja, hogy Németh László, a nagy író, gondolkodó itt a Holt-Körös partján írta Sámson című drámáját. Az író domborműve az Ügyvédi Munkaközösség falán látható. A tőle való idézet is itt olvasható: „Az igazi siker a szépen fejlett, arányos, másokat melegítő élet.”

Arany János is többször megszállt Békésen. Szabó Lőrinc költő is élvezte itt a református lelkész vendégszeretetét. Karacs Teréz, a polgári leánynevelés elindítója – tudjuk – itt élte utolsó éveit, és itt temették el a Rózsa temetőben. Sírjára, ha elhelyezünk egy szál virágot, elolvashatjuk a sírfeliratot, amin a „fennkölt lelkű honleány” kifejezés is olvasható. Munkácsy Mihály városunkban is festett, erről tudósit az OTP falán az emléktábla. Vajon polgártársaink közül hányan olvassák el?

Jó tudni azt is, hogy sokáig Békésen rendezték a népi építészek országos tanácskozásait. Nem véletlenül, hisz még mindig jó néhány népi lakóház maradt fenn. Akit a téma érdekel, tavaly decemberben megjelent Beszélő házak – épített értékeink című könyvet ajánlom olvasásra. Vagy a Békés Matrixon az értékek című filmsorozatot, amely Békés mind az öt kerületét bemutatja.

Városunkban élnek költők, képzőművészek, gazdag múzeumunk, tájházunk is van. Zeneiskolánk a fővárosban is megállná a helyét, a néptáncoktatással együtt. Kis városunkban gazdag a kulturális élet. Szándékosan időztem ennyit a helyi kulturális értékeknél. Úgy gondolom, előbb lakóhelyünk értékeit ismerjük meg, hiszen, ha a saját helyi értékeink nem érdekelnek, hogyan érdekelne az országos.

Azt azonban sose felejtsük el, mikor rácsodálkozunk egy művészeti alkotásra, kulturális értékre, hogy Isten adta az erőt, a tehetséget az embereknek, hogy azt létrehozzák. Egyedül Övé a dicsőség!

Bíró György presbiter