A végső pillanatokban sem vagyunk egyedül
Az imahét evangéliumi szakasza, Lázár feltámasztásának története (Jn 11) alapján az igehirdető elmondta: az emberi élet legsötétebb és legáltalánosabb eseménye a halál. Lázár halála után Mária és Márta szemrehányást tesznek Jézusnak, de a mondatokban hit is van, mert hitet tesznek amellett, hogy ha Jézus jelen lett volna, nem halt volna meg Lázár. A korabeli zsidó ember hitt a feltámadásban. Egy dogmatikai tan azonban nem vigasztal meg, mert csak tantételről van szó. Az egyház egyik tantétele a feltámadás. De jelent-e ez vigasztalást nekem, hanem az elmúlással találom magam szemben? A két nő érzi az elmúlás valóságát, de Márta úgy érti a feltámadást, hogy ez az utolsó napon következik majd be. Jézus viszont azt mondja itt, hogy még ma feltámad Lázár. Itt valami új következett be Márta életében, a valóság összeütközésbe került azzal, ami Mártában volt. Így vagyunk ezzel mi is, azt fogadjuk be, ami erősíti azt, amiben hiszünk. A kérdés felénk: készek vagyunk-e lehetőséget adni az újnak? Azt gondoljuk, hogy bennünket semmi sem érhet utol? Jézus a feltámadás és az élet. A feltámadás nem csak egy dogma, egy információ feldolgozása. A feltámadás egy személy, egy találkozás. Neve és arca van: Jézus Krisztus. Jézus életet ad akkor is, amikor már nincs remény. Az evangélium csodája azt mondja, hogy a végső pillanatokban sem vagyunk egyedül – fogalmazott a római katolikus lelkész.
