Egy elfeledett hitvita: református-unitárius összecsapás Békésen
A reformáció 1526 előtt megkezdődött Magyarországon, elsőként az evangélikus (lutheránus) irányzat hívei jelentek meg. A 1550-es években lépett fel hazánkban a reformáció helvét (református) irányzata, amelyre kezdetben Bullinger svájci teológus, majd maga Kálvin volt nagy hatással. A lutheránusoktól főként az úrvacsora értelmezésében tért el, valamint abba, hogy a templomokban nem tűrte meg a képeket és az oltárt. Már a negyvenes években voltak olyan hazatérő diákok, akik Kálvin meggyőződéses híveként jöttek haza. 1548-ban a Ferdinánd-párti országgyűlés már törvényt hozott ellenük, és elrendelte az országból való kiűzésüket.
A helvét irányzat legfontosabb tanítói Kálmáncsehi Sánta Márton, Méliusz Juhász Péter és Szegedi Kis István voltak, akik a hódoltságban végeztek először lelkészi munkát, akik óriási tudással, rátermettséggel, elhivatottsággal láttak neki a nagy munkának: meggyőzni katolikust és főként lutheránust arról, hogy Bullingernek, Kálvinnak és Zwinglinek van igaza. Az évtized végére a Tiszántúlon és Partiumban győzött a református felekezet. Ebben az évben elhunyt Kálmáncsehi, utóda Szegedi Gergely, majd 1558-tól Méliusz Juhász Péter, aki ekkor mindössze 22 éves volt. Ő a Tiszántúl egyik legismertebb református püspöke volt.
1559-ben Nagyváradon letisztázzák a református úrvacsorai nézeteket. Úgy döntenek, hogy a következő felfogást fogadják el: a hívők a Lélek által veszik magukhoz Krisztust, nem pedig az evés által, és akiben nincs meg Jézus Krisztus Lelke, az Jézus Krisztus testét sem veheti magához az úrvacsora alkalmával. Méliusz nagy teológiai alkotása az 1561-es, immáron kálvinista szellemű Debrecen-Egervölgyi Hitvallás. A következő években 30-34 munka hagyta el Méliusz dolgozószobáját, amelyeket nyomtatásban is megjelentetett. Több bibliai könyvet lefordított magyarra, és végig is magyarázta azokat. Célja az olyan gyülekezet létrehozása volt, amelyben érvényesült a hitvallás, magyarul énekelnek, és a Szentírást magyarázzák a népnek. A tiszántúli református egyházkerület 1567-ben jött létre.
A hazai reformáció harmadik hullámát az evangélikusok és a reformátusok után az unitáriusok vagy más néven antitrinitáriusok (Szentháromság-tagadók) alkották. Az unitáriusok önmagukat a humanizmus örököseinek tekintik, akik a szabad szellem nevében tudományosan, úgymond előítélet nélkül és az ész nevében kívánták megközelíteni a keresztyén hit igazságait. Észak-Olaszországban nem volt olyan reformátor, aki a hagyományos üdvtörténeti megközelítést megkérdőjelezte volna. Sem a lutheránusok, sem a reformátusok nem vonták kétségbe az ember eredendő bűnét, a megváltás szükségességét, a Szentháromságot, a Biblia ihletett voltát. A reformáció központi gondolata az ingyen kegyelemből való üdvösség hit által, amelyet Jézus Krisztusba és kereszthalálába vetve érhetünk el. Ezt krisztocentrikus, azaz Krisztus-központú teológiának nevezzük. A humanisták és az unitáriusok az embernek is nagy szerepet tulajdonítottak, aki alapvetően jó és erkölcsös lény. A Bibliát az unitáriusok régi dokumentumnak tekintették, amelyet előítéletektől mentesen kell vizsgálni. Jézus Krisztus keresztje az önfeláldozás magas példája, nem pedig a bűnért fizetett áldozat. A keresztyén vallást az emberi észhez mérten egyszerűsíteni akarták, ezért pl. elvetették a Szentháromságról szóló tanítást. A nyugaton üldözött unitarizmus (alapító gondolkodójuk, Miguel Serveto Genfben máglyán hamvadt el) Lengyelországban és Erdélyben talált otthonra. Francesco Stancaro és Giorgio Blandrata olasz orvosok Lengyelországban éltek, majd Erdélybe költöztek. A bibliai nyelveket és a dogmatikát ismerve tettek fel kérdéseket. Stancaro nem támadta a Szentháromságot, de Blandrata igen. Blandrata János Zsigmond erdélyi fejedelem orvosa és tanácsadója volt. Fondorlatosan megnyerte tanainak Dávid Ferenc erdélyi magyar református püspököt, aki két jeles lengyel antitrinitárius teológussal tanult Wittenbergben. A kolozsvári lelkész 1559-ben lett református, miután otthagyta a lutheránus egyházat. 1564-ben református püspök lett Erdélyben, de nyugtalan lelke nem tudott minden tant elfogadni. Blandrata György ügyes módon vezette át Dávidot a református egyházba, majd az unitárius tanokhoz. A becsvágyó Dávid Ferencet fokról fokra győzte meg a Szentháromság tanának helytelenségéről. Már abban az évben unitárius felfogású volt a református püspök, és büszkén írta a lengyel barátainak, hogy egyre több embert nyernek meg Erdélyben az antitrinitárius eszméknek. Álmuk a keresztyén, zsidó és iszlám közös platform, majd egyesülés volt, amely minden további küzdelmet kiküszöböl. János Zsigmondot és az erdélyi udvart hamar megnyerték ügyüknek. 1568-ban Dávid és Blandrata ennek ellenére elérte, hogy az erdélyi rendek a tordai országgyűlésen vallásszabadságot biztosítsanak a reformáció mindhárom ágának, beleértve az unitáriust. Erdélybe számos külföldi unitárius tudós özönlött, kihasználva a szabad légkört. Maga János Zsigmond is unitárius lett. 1569-ben a fejedelem és Dávid Ferenc Debrecenbe mentek, hogy a lakosságot meggyőzzék igazukról, és Méliusz ellen hangolják a reformátusokat.
1571-ben a marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette az unitárius vallás törvényes jellegét, és kimondta, hogy „Isten Igéje szabadon prédikáltassék, a confessióért senki meg ne bántassék”. Ez azt jelentette, hogy az unitárius vallást – legalábbis Erdélyben – szabadon lehetett hirdetni. Az unitárius teológia nem állt meg, hanem újabb és újabb kérdéseket tett fel. Maga Dávid Ferenc már „puszta embert” látott Jézusban, és a gyermekkeresztséget is elvetette. Az Újszövetséget háttérbe szorítva az Ószövetség alapján kívánja tanításait továbbfejleszteni. 1571 márciusában elhunyt János Zsigmond, és utódja a katolikus Báthory István lett, aki megtiltotta a négy bevetett valláson túl újabban meghonosítását, a hitújítást. Dávid Ferencet elbocsátotta az udvari papi szolgálatból. Blandrata is ellene fordult, és hitújítás vádjával feljelentette. Letartóztatták, Déva várába zárták, ahol 1579-ben hunyt el.
Egri Lukács és Basilius (Balázs) István elutaztak, és Erdélytől távol hirdették az unitárius tanítást. Egrit Károli Gáspár abaúji református esperes a gönci zsinaton sarokba szorította, akit Schwendi Lázár felső-magyarországi kapitány le is tartóztatott. Basilius az Alföldet járta, és számos református gyülekezetet átcsábított az unitárius egyházba. Ekkorra már az erdélyi unitárius egyházon kívül erős bástyáik voltak az Alföldön, Baranyában és Felső-Magyarországon is a Szentháromság-tagadóknak. A Duna mellékén Pécs volt a legerősebb unitárius közösség, ahol a török korban háborítatlanul éltek. Baranya megyében számos gyülekezetük és még főiskolájuk is volt. A XVII. századi ellenreformáció és a törökök kiűzése pecsételte meg a sorsukat. Erdély határain kívül a XVIII. századra az unitáriusok elenyésztek.
Az unitáriusok komoly gondot okoztak Békésen is, ahol a reformátusok nagy része átlépett az új felekezetbe. 1570-ben Basilius István kolozsvári unitárius lelkész járt alföldi missziós körúton, és Békésen is megállt. Prédikációja nyomán a város nagyrészt unitárius lett.
Békés a középkorban katolikus főesperesi székhely volt. A békési gyülekezet viszonylag gyorsan átállt a reformáció táborába. 1530-ig Brandenburgi György őrgróf, majd 1530-34 között Czibak Imre nagyváradi püspök volt a gyulai uradalom, és így Békés ura. Czibak ugyan a lutheránusok ellensége volt, de politikai szerepvállalása miatt nem volt ideje a vármegyével törődni. 1534-ben Patóczy Miklós, majd fia, Ferenc birtokolta a környéket. Ők támogatták a protestánsokat, így a katolikus egyház gyakorlatilag összeomlott, és a megye jórészt lutheránus lett. 1552-ben a békési főesperesség 27 plébániája már nem küldte el a tridenti zsinati követ útiköltségét, mindössze 12 egyházközség volt erre hajtandó. Nem tudjuk biztosan, de valószínűleg Békés első reformátora Ozorai Imre lutheránus lelkész volt, aki ugyan a vármegyében tevékenykedett, de teljesen meggyőző adataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy Békésen is lelkészkedett volna. Tény, hogy mire 1552-ben Szegedi Kis István Békésre érkezett, már hatalmas, virágzó evangélikus gyülekezetet talált itt. Szegedi Kis István Mezőtúrról érkezett Békésre, és mindössze néhány hónapot töltött itt. Ezalatt latin iskolát szervezett a településen, amely a ma is működő Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium elődje. Aldana Bernát gyulai várkapitány elfogatta, de kiszabadult, és kalandos úton hazajutott. Nem sokkal ezután elhagyta Békést, és Tolnában lett szuperintendens. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor lett az egyházközség a helvét irányzat (református felekezet) híve, de valószínű, hogy Szegedi Lőrinc református lelkész itteni munkálkodása idején terjedt el az új hit. 1567-ben alakult meg Debrecenben a ma is meglevő Tiszántúli Református Egyházkerület, és ekkor már Békés is református volt. Miután a békésiek áttértek az unitárius táborba, a város református esperes-lelkésze, Szegedi Lőrincz idehívta Méliusz Juhász Péter debreceni püspököt, és nyilvános hitvitán legyőzték az unitárius lelkészt. A korszakban gyakoriak voltak a hitviták, amikor a lakosság jelenlétében a különböző felekezetek teológusai bibliai érvekkel próbálták meggyőzni egymást és igazolni az igazukat. A lakosság a hitvita hatására nagyrészt visszatért a református egyházhoz, és Békés a református felekezet egyik legerősebb bástyája volt a XX. század közepéig.
Mucsi András