A nagycsütörtök jelentősége az egyházban

A keresztyén egyházak a húsvét előtti három napot különösen szentnek és fontosnak tartják. A nagycsütörtök jelentőségét az adja, hogy ez a keresztyének egyik legfontosabb szentsége, az úrvacsora alapításának emléknapja.

Az evangéliumok Jézus szenvedéstörténetét, a passiót a csütörtöki események elbeszélésével kezdik el. Jézus az utolsó vacsorát tanítványaival csütörtökön este, vagyis egy nappal korábban tartotta, mint Izráelben szokás volt. Így lemondott a páska-bárány fogyasztásáról, mert a zsidó eretnek-törvények megtiltották a hitehagyottnak a páska-bárány fogyasztását. Jézus pedig a zsidó törvények szerint nem csupán hitehagyott volt, hanem „körözőlevéllel üldözött szektaprédikátor”. De volt ennek az utolsó vacsorának egy másik oka is: Jézus ezen adott új tartalmat a páska liturgiájának, vagyis az úrvacsorát szerezte helyette. Ezalatt leplezte le Júdást.

Az, hogy Jézus ezt az utolsó vacsorát csütörtökön tartotta azzal igazolható, hogy elfogatása a Gecsemáné kertben nem történhetett a páska-ünnep éjszakáján. Ugyanis a zsidóknál furkósbotok voltak, márpedig a szombattörvény kimondta, hogy szombaton csak fegyvert lehet viselni, mert az dekoratív. A bot viszont nem az. Jézus elfogásához azonban semmiféle fegyver nem kellett, hiszen nem rejtőzködött és nem is védekezett. Júdás a tiszteletben álló rabbinak kijáró módon köszöntötte őt: csókkal. Ez volt a nagytanáccsal előre megbeszélt jel.

Jézust a légió főtisztje a főpapi palotába kísértette, ahol előbb Annás korelnök főpap hallgatta ki. A döntő kihallgatásra Kajafás, Annás veje előtt került sor, tanúk kihallgatásával. Ezek vallomásai azonban ellentmondásosak voltak, s ezért a szanhedrinnek (nagytanács) fel kellett volna menteni Jézust, és a hamis tanúkat kellett volna elítélni. Kajafás ezt világosan látta, de el akarta kerülni. Nyilvánvaló tehát, hogy „koncepciós perről” volt szó. Jézust meg akarták félemlíteni, de ez nem sikerült: ő hallgatott. Kajafás végül feltette a kérdést: „Te vagy-e a Messiás?” Jézus számára ez a pillanat jelentette a nyílt, határozott vallástételt, sőt a kinyilatkoztatás ideje; – így válaszolt: „Én vagyok”. Kajafás és a többiek megszaggatták ruháikat, és megvádolták Jézust istenkáromlással. Ezután megkezdték az ítélethozatalt.

Jézust ezek után a főpapi palota belső udvarába kísérték, ahol a lévitai őrség gúnyolta, bántalmazta. Napfelkelte után a nagytanács ülést tartott a Templomhegyen, de ez csupán formalitás volt. Kajafás a hivatalos formulával nyitotta meg a szavazást („Szíveskedjenek az urak meghozni ítéletüket”). Ezt követően a törvényszolgák minden tanácstagot név szerint felszólítottak a legfiatalabbal kezdve. Mindegyik egyhangúlag válaszolta: „halálra”. Júdás felszólamlási kísérletet tett, de hasztalan: a nagytanács ítélete támadhatatlan és visszavonhatatlan. Júdás teljesen összeroppant és öngyilkos lett.

A római katolikus egyházban a liturgia színe a fehér. Ezen a napon emlékeznek meg az eucharisztia (oltári szentség) és a papi szentség alapítására. A papok és diakónusok megerősítik a szentelési fogadalmukat. Ugyancsak ekkor gyakorolják a lábmosás szertartását, amelyre maga a római pápa is példát ad valamelyik római templomban.

A lutheránusoknál az úrvacsora ünneplése mellett szeretetvendégséget is tartanak, különösen német nyelvterületen.

Az ortodox egyházak az evangéliumi lábmosás és az utolsó vacsora mellett Jézus Gecsemáné-kerti imádságára és Júdás árulására emlékeznek.

A református egyházakban nincs különös hagyománya a nagycsütörtöki események megünneplésének, de egyre több gyülekezet szervez manapság erre a napra is esti alkalmakat, pl. a széder-est keresztyén módon újragondolt közösségi alkalma.