Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1230)
II. András király és Merániai Gertrúd leánya volt, Sárospatakon született, Budán keresztelték meg, nagy pompa mellett. A kor szokásainak megfelelően 4 évesen eljegyezték I. Hermann thüringiai őrgróf fiával, így hamarosan el kellett hagynia Magyarországot, és Eisenachba, majd Wartburgba került. Az őrgróf kedvelte az irodalmat és a zenét, felesége pedig nagyon vallásos asszony volt. Édesanyja 1213-ban Bánk bán összeesküvésének áldozata lett, ezt megtudva a hercegnőnek sokáig rémálmai voltak. Miután jegyese, Hermann 19 évesen sok betegeskedés után elhunyt, 1221-ben annak öccse, Lajos herceg vette feleségül Erzsébetet. 1222 és 1227 között három gyermekük született. Boldog, szerelmi házasságban éltek. Buzgó vallásos életet élt, a vezeklést korán elkezdte. Gyakran gyötörte magát, pl. korbáccsal, böjttel, vezeklőövvel. Gyermekei születése idején árvaházat, kórházat alapított, maga is segített a betegápolásban, és a szegényeket is bőkezűen támogatta. Amikor 1225-ben férje hadba vonult II. Frigyes császár oldalán, Erzsébet vette át az állam igazgatását. Ismerősei, alattvalói nem nézték jó szemmel a „pazarlást”, mivel az állami éléstárakból etette a rászorulókat. Férje 1227-ben elhunyt, testvérei kisemmizték, így észrevétlenül elhagyta Wartburgot és a bambergi püspök fogadta be. Fonással kereste meg kenyerét, de gyermekeit neveltette. Marburgban telepedett le végül, és belépett Assisi Szent Ferenc női szerzetesrendjébe. Igen fiatalon hunyt el 1231-ben. IX. Gergely pápa még 1235-ben szentté avatta.