Árpád-házi Szent Margit (1242-1270)
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő leány volt, Dalmáciában született, ahova szülei a vesztett muhi csata után menekültek. Szülei – kétségbeesésükben - felajánlották őt az Úrnak, amennyiben Magyarország megszabadul a tatároktól. Három éves volt Margit, amikor szülei, hogy ígéretüket betartsák, a veszprémi apácákhoz adták. Nevelője Olimpaidész nővér volt, akitől kiváló nevelést kapott. Később a domonkosok Nyulak-szigeti zárdájába került, amelyet apja építtetett. 1254-ben itt tett fogadalmat a hercegnő, és itt lett apáca. II. Ottokár cseh király és a lengyel herceg is megkérte a kezét, de ő hű akart maradni a fogadalmához. Ez alól apja minden bizonnyal feloldozta volna. Napjait, éjszakáit imában töltötte, a legmocskosabb munkát is elvégezte. Testét fenyítéssel sanyargatta. Ez különösen akkor öltött keményebb formát, amikor apja és István fivére között viszály tört ki. Bűneikért ő vezekelt. 1270-ben, igen fiatalon hunyt el, és már 1276-ban boldoggá avatták. Szentté 1943-ban avatták.