Friedrich Nietzsche (1844-1900)

A német filozófus hívő lutheránus lelkész fiaként látta meg a napvilágot Röckenben. Miután korán árvaságra jutott, a család női tagjai nevelték. 1864-ben beiratkozott a bonni egyetemre, ahol teológiát és filozófiát hallgatott. Megismerte Schopenhauer munkásságával és személyes barátságba került Wagnerrel, a híres zeneszerzővel. Kiemelkedően jól teljesített, így a baseli egyetemtől klasszika-filológiai professzori címet kapott. Basel egyetemén kezdett el dolgozni, ott írta meg A tragédia születése című fő művét. 1870-ben részt vett a francia-porosz háborúban, önkéntes betegápoló volt. 1876-ban jelentkezett betegsége: állandó fej- és szemfájás gyötörte. Ezért kellett 1879-ben feladni az egyetemi katedráját. Többnyire egy svájci szanatóriumban töltötte az idejét, bár néha itáliai utazásokra vállalkozott. 1883-1885-ben született meg legismertebb munkája, az Im-ígyen szólott Zarathustra, amelyet Luther stílusában írt meg, és meghirdette benne az Übermensch gondolatát. Az 1880-as években született meg az Ecce homo és az Antikrisztus. 1889-ben idegösszeromlást élt meg, és elborult elmével 1990-ig családja ápolta. Filozófiája rendkívül sokszínű volt, hatása felmérhetetlen. Filozófiája számos alkotót megihletett, bár sokan félreértették gondolatait. Az individualizmus és az egzisztencializmus képviselője volt. A keresztyénséget és annak erkölcsét bírálta, a részvétet gyengeségnek minősítette. Úgy vélte, hogy a keresztyén erkölcs elpuhítja az embert. Az Übermensch, az emberfeletti ember vagy felsőbbrendű ember gondolatát később a nemzetiszocialisták is átvették. Nietzsche filozófiája komoly elgondolkodásra késztette a keresztyén egyházat is.