Gyökössy Endre (1913-1997)

Budapest-Rákospalotán született, iskoláit Újpesten végezte. A budapesti református teológiai elvégzése után 1939-ben a Kálvin téri gyülekezetben kezdte meg szolgálatát. Bölcsészeti és pszichopedagógia doktorátust is szerzett. A baseli (Svájc) egyetemen pasztorálpszichológiát és egyházjogot tanult. Az volt az álláspontja, hogy egy lelkész ne csak prédikáljon, hanem a lelkigondozással is foglalkozzon. Svájcban ismerte meg későbbi feleségét, Reinhild Ruch kisasszonyt, aki az egyik professzor lánya volt. Házasságukat Isten öt gyermekkel áldotta meg, de ketten felnőtt koruk előtt elhunytak. 1952-ig taníthatott, ekkor a rendszer eltiltotta a tanítástól. 1942-ben lett az újonnan létrehozott Budapest-Újpesti Református Egyházközség lelkésze. Itt szolgált 1980-as nyugdíjba vonulásáig. Tagja volt a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, telefonos lelkisegély-szolgálatban vett részt, lelkészeknek tartott lelkigondozói továbbképzést. Szolgálatának legfőbb ismérve, lehajolni az elveszett emberhez, nem csak a szószékről beszélni hozzá. Külön tanulmányt lehetne írni irodalmi teljesítményéről. Hihetetlen egyszerűséggel ír, még a legbonyolultabb teológiai kérdésekről is. Írói munkáságának, két fontos tulajdonságát emelhetnénk ki. Először is, minden írása azt bizonyítja, hogy igenis lehet beszélni, írni a keresztény élet minden területéről, anélkül, hogy bármelyik felekezetet elmarasztalnánk. Másodszor, Bandi bácsi – Jézushoz hasonlóan – soha nem a bűnöst ostorozta, hanem éppen ellenkezőleg, az Istentől elrugaszkodott ember gyötrődései iránti érzékenységéről tanúskodik.