Loyola Ignác (1491-1556)
Eredeti nevén Inigo Lopez de Loyola, 1491-ben született Baszkföldön, Spanyolországban egy régi baszk nemesi családban. Apja halála után különböző nemesi udvarokban élt és szolgált, 1517-ben pedig a hadseregben talált otthonra. Pamplonas ostroma során Loyolát egy francia ágyúgolyó súlyosan megsebesítette. A hagyomány szerint a betegágyon teológiai irodalmat olvasott, addigi életét átgondolta. Montserrat kolostorában meggyónt, szakított a korábbi életével, fegyvereit a kolostortemplom oltáránál hagyta. Vezeklőként felkereste a Szentföldet is. Hazatérve Barcelonában latin iskolába járt, hogy felkészüljön a további tanulmányokra, majd filozófiát és teológiát hallgatott Alcala egyetemén. Belső megvilágosodása, látomásai, teológiai nézetei felkeltették az inkvizíció érdeklődését is. Spanyolországból elmenekült, de spanyol kereskedők adományaiból befejezte az egyetemet Párizsban. Megszerezte a magister artium fokozatot, de a teológiai tanulmányait félbehagyta. 1534-ben hat társával fogadalmat tettek a szegénységre, önmegtartóztatásra és a szentföldi misszióra. 1537-ben Velencében Loyolát pappá szentelték. Közösségüket 1539-ben Jézus Társaságnak nevezték el, és ennek megfelelően szerzetesi mozgalomba kezdtek. Társaival 1539-ben elérték, hogy III. Pál pápa fogadja őket, aki 1540-ben elismerte a Jézus Társaságot (jezsuita rend). Ennek első generálisává 1541-ben Loyolát tették meg, aki 1556-ban halt meg. Ekkor a Jézus Társaság már kb. ezer taggal rendelkezett. 1622-ben szentté avatták.