75 éves a Barmeni Teológiai Nyilatkozat
75 éve, 1934.május végén ült össze azon hitvalló német lelkészek tanácsa (zsinata), akik nem fogadták el a Német Keresztények nev? náci csoportosulás tanításait a Német Evangélikus Egyházban. Ekkor már Hitler volt Németország vezére, így az ellenálláshoz nagy bátorság kellett. A németországi városkában elfogadott nyilatkozat a 20.századi protestantizmus alapvet? teológiai dokumentuma. 1933-ban, miután Adolf Hitler és pártja, az NSDAP átvette a hatalmat Németországban, megkezd?dött a teljes társadalom átformálása, és ez alól nem lehetett kivétel a protestáns egyház sem. 1933 nyarán az egyházban tartott választáson a nácik által támogatott Deutsche Christen (Német Keresztények) nev? „egyházi párt” nyerte meg a birodalmi zsinati helyek többségét (70%), így ?k vették kezükbe a Német Protestáns Egyház irányítását. A közös egyházalkotmány ugyan kimondta, hogy az egyház alapja Jézus Krisztus evangéliuma és a Biblia, de mint látjuk, ezeken a fogalmakon mást értett a Hitvalló Egyház és mást a nemzetiszocialisták. A birodalmi püspök Ludwig Müller, Hitler bizalmasa lett, aki kés?bb arra biztatta a protestáns ifjúságot, hogy m?ködjön együtt a Hitlerjugend náci ifjúsági szervezettel. A püspök ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a Gestapo megfigyelje a templomi istentiszteleteket. Müllernek nem sikerült keresztülvinnie az egyház központosítását, és széles körök határolódtak el a teológiát ért náci hatásoktól. Novemberben a berlini Sportpalotában tartott gy?lésen a Német Keresztények követelték az Ószövetség eltávolítását a Bibliából. Ezzel sok mérsékelt tagjuk is elfordult t?lük. A hitvalló körökhöz sokan csatlakoztak. 1934 márciusában a Német Keresztények kijelentették: „Hitlerben betelt az id?. Hitleren keresztül Krisztus, a segít? és megváltó Isten jelent meg közöttünk.” Erre válaszul ült össze 1934.május 29-31-én Wuppertalban és Barmenben a Hitvalló Egyház lelkészeinek gy?lése, hogy választ adjon néhány éget? kérdésre. A zsinaton jelen voltak lutheránusok, reformátusok, uniáltak (19.század elején egyesült lutheránus és református egyházak), és elfogadták a Barmeni Teológiai Nyilatkozatot. Ennek szövegét Karl Barth református lelkész, teológiai tanár, valamint a lutheránus Hans Asmussen fogalmazta meg. Az a tézis, hogy Isten egyetlen kijelentése Jézus Krisztus, megcáfolta a DC mozgalom állítását, hogy Hitler is isteni kijelentésként értelmezend?. Cáfolta a zsinat azt is, hogy az államnak joga lett az emberi társadalmat totálisan uralni.
Joggal vet?dik fel a kérdés, hogy mi volt az egész tanácskozás jogi alapja? A Hitvalló Egyház úgy vélte, hogy az egyházi vezetés „eretnek” nézeteivel eljátszotta azt a jogot, hogy a törvényes egyház legyen, ezért aztán evangéliumi alapon ?k képviselik a törvényes protestáns egyházat. Ezt nevezzük „egyházi szükségjognak”. A következ? években a Hitvalló Egyház sajnos szétesett, nem kis részben a Gestapo m?ködésének köszönhet?en. Egyik szárnyuk továbbra is a tartományi egyházakban akart m?ködni, a másik pedig laza „testvériségi közösségekben” elzárkózott ezekt?l. A hivatalos egyház nem tiltakozott az 1939 óta folyó eutanáziaprogram (beteg, szellemi vagy testi fogyatékos emberek szervezett elpusztítása) ellen, és 1941-ben törvényt hoztak a „megkeresztelt nem árja származású keresztyének” egyházból való kizárásáról. Egyedül Wurm püspök emelte fel a szavát az eutanáziaprogrammal szemben. Mindemellett nem szabad elfeledkezni azokról a hitvalló lelkészekr?l sem, akik nem adták be a derekukat, és segítették az állam által üldözött emberek mentését. A Hitvalló Egyház ugyan romokban hever a háború alatt, de 1945-ben mégis ?k tették lehet?vé a kompromittált protestáns egyház újjászervezését. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat ma a Németországi Protestáns Egyház egyik hitvallási irata.
Mucsi András
Joggal vet?dik fel a kérdés, hogy mi volt az egész tanácskozás jogi alapja? A Hitvalló Egyház úgy vélte, hogy az egyházi vezetés „eretnek” nézeteivel eljátszotta azt a jogot, hogy a törvényes egyház legyen, ezért aztán evangéliumi alapon ?k képviselik a törvényes protestáns egyházat. Ezt nevezzük „egyházi szükségjognak”. A következ? években a Hitvalló Egyház sajnos szétesett, nem kis részben a Gestapo m?ködésének köszönhet?en. Egyik szárnyuk továbbra is a tartományi egyházakban akart m?ködni, a másik pedig laza „testvériségi közösségekben” elzárkózott ezekt?l. A hivatalos egyház nem tiltakozott az 1939 óta folyó eutanáziaprogram (beteg, szellemi vagy testi fogyatékos emberek szervezett elpusztítása) ellen, és 1941-ben törvényt hoztak a „megkeresztelt nem árja származású keresztyének” egyházból való kizárásáról. Egyedül Wurm püspök emelte fel a szavát az eutanáziaprogrammal szemben. Mindemellett nem szabad elfeledkezni azokról a hitvalló lelkészekr?l sem, akik nem adták be a derekukat, és segítették az állam által üldözött emberek mentését. A Hitvalló Egyház ugyan romokban hever a háború alatt, de 1945-ben mégis ?k tették lehet?vé a kompromittált protestáns egyház újjászervezését. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat ma a Németországi Protestáns Egyház egyik hitvallási irata.
Mucsi András