Az értékes emberi kapcsolatokról tanított Katona Gyula
Az egyházi év utolsó vasárnapján Katona Gyula Dávid és Jónatán példáján keresztül a barátságok min?ségének fontosságára, valamint az Istennel való kapcsolat milyenségére hívta fel a figyelmet. Az alábbiakban az igehirdetés lejegyzett változatát közöljük olvasóinknak. Békési református templom, istentisztelet
Prédikátor: Katona Gyula
Lektio: 1Sám 18,1-5
Textus: 1Sám 18,1
Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!
Hihetetlen gy?zelemr?l tudósít bennünket az Ige. A kis Dávid legy?zte a hatalmas és er?s Góliátot. Ezután Saul király magához vette Dávidot, és még hadseregparancsnokának is megtette. A depressziós királyt még hárfajátékával is vígasztalta. Saul fiával, Jónatánnal igaz barátságot kötött Dávid, és összeforrott a lelkük. Ilyen szoros kapcsolat a házasságban van, de azon kívül is találkozhatunk vele olyan emberek között, akik még nem házasok vagy már nem házasok. Hogy alakul ki egy ilyen er?s, életre szóló barátság? Úgy, hogy szántak id?t egymásra. Mi történt azóta? A nap akkor is 24 órából állt, ma is. Miért nincs id?nk egymásra? Dávid és Jónatán bajtársak lettek, a szó valódi értelmében: a bajban társak. Megosztom mindenemet a másikkal. Manapság minden felszínes, erre a mintára alakul minden, még a barátság is. Gyors lett az élet, semmire sem szánunk már id?t.
Mély és biblikus kapcsolat ez, nem is lehet máshogyan tenni. Veszélyben van a házasság ott, ahol a házastársak már nem szánnak id?t egymásra. Mindennek az alapja ez: elég id? kell a másikra, min?sített id?. Talán néhány perc, de az legyen alapos, odafigyel?. Jónatán semmit sem sajnált a másiktól, valóban azt adta ajándékként a másiknak, ami a legfontosabb volt neki: a köntösét, a fegyverzetét. Teljesen odaadta az életét a barátjának. A másik ember, a Te vált fontossá neki. Manapság a Te helyére az Én, az EGO áll, ezért lett sok barátság „egyszerhasználatos”. Többé már nem a másik a fontos. Ismét komolyan kell venni valamit: a Te legyen ismét fontos.
Jónatán a Mindenható Istennel kötött szövetséget. A közös a két barátban a hit volt. Isten volt az els? az életükben. A barátságok, szerelmek sokszor az érdekre épülnek, de ugyan fontos a kinézet is, de sokkal fontosabbak a bels? tulajdonságok. Ha nincs meg az érdek az egyik vagy a másik félben, akkor elveszítjük az érdekeltséget. Sok ember Isten nélkül dönt a fontos kérdésekben. Jó lenne már ezeket a dolgokat végiggondolni. Ha Isten a kivitelez?je, akkor ezek a kapcsolatok megmaradnak. Jónatán elfogadta, hogy nem ? lesz Izrael új királya, hanem Dávid. Ez Isten döntése volt. Az ? sorsa az, hogy meghal a csatában. Mi nehezen mondunk le bármilyen királyságokról, pedig Isten dönt minden kérdésben. „Kutassátok az Írásokat” – mondja a Biblia. Az Úr Jézus Krisztus tette nyilvánvaló: leteszi a mennyei dics?séget, a királyságot. Az Isten nélküli embert visszavezeti Isten királyságába. Az Úr Jézus Krisztus teljesen kifosztotta magát a kereszten és megfizette értünk azt az árat, amelyet mi sosem fizethettünk volna meg. Így forr össze a lelkünk Istennel, és átalakítja az értékrendünket. A keresztyén élet alapigazsága: az én lelkem az ? Lelkével forr össze, és közös lesz a gondolkodásunk. Egy a sz?l?t?ke és a sz?l?vessz?.
Jónatánnak meg kellett halnia, hogy Dávid király legyen. Így kellett Jézusnak is meghalnia, hogy a király gyermekei lehessünk. Jézus útja vezet bárkit a Mindenható Istenhez. Merjünk igazi barátságokat kötni, és legyen Jézus Krisztus az igazi barátunk.
Ámen.
Lejegyezte: Mucsi András presbiter
Prédikátor: Katona Gyula
Lektio: 1Sám 18,1-5
Textus: 1Sám 18,1
Szeretett gyülekezet, kedves testvérek!
Hihetetlen gy?zelemr?l tudósít bennünket az Ige. A kis Dávid legy?zte a hatalmas és er?s Góliátot. Ezután Saul király magához vette Dávidot, és még hadseregparancsnokának is megtette. A depressziós királyt még hárfajátékával is vígasztalta. Saul fiával, Jónatánnal igaz barátságot kötött Dávid, és összeforrott a lelkük. Ilyen szoros kapcsolat a házasságban van, de azon kívül is találkozhatunk vele olyan emberek között, akik még nem házasok vagy már nem házasok. Hogy alakul ki egy ilyen er?s, életre szóló barátság? Úgy, hogy szántak id?t egymásra. Mi történt azóta? A nap akkor is 24 órából állt, ma is. Miért nincs id?nk egymásra? Dávid és Jónatán bajtársak lettek, a szó valódi értelmében: a bajban társak. Megosztom mindenemet a másikkal. Manapság minden felszínes, erre a mintára alakul minden, még a barátság is. Gyors lett az élet, semmire sem szánunk már id?t.
Mély és biblikus kapcsolat ez, nem is lehet máshogyan tenni. Veszélyben van a házasság ott, ahol a házastársak már nem szánnak id?t egymásra. Mindennek az alapja ez: elég id? kell a másikra, min?sített id?. Talán néhány perc, de az legyen alapos, odafigyel?. Jónatán semmit sem sajnált a másiktól, valóban azt adta ajándékként a másiknak, ami a legfontosabb volt neki: a köntösét, a fegyverzetét. Teljesen odaadta az életét a barátjának. A másik ember, a Te vált fontossá neki. Manapság a Te helyére az Én, az EGO áll, ezért lett sok barátság „egyszerhasználatos”. Többé már nem a másik a fontos. Ismét komolyan kell venni valamit: a Te legyen ismét fontos.
Jónatán a Mindenható Istennel kötött szövetséget. A közös a két barátban a hit volt. Isten volt az els? az életükben. A barátságok, szerelmek sokszor az érdekre épülnek, de ugyan fontos a kinézet is, de sokkal fontosabbak a bels? tulajdonságok. Ha nincs meg az érdek az egyik vagy a másik félben, akkor elveszítjük az érdekeltséget. Sok ember Isten nélkül dönt a fontos kérdésekben. Jó lenne már ezeket a dolgokat végiggondolni. Ha Isten a kivitelez?je, akkor ezek a kapcsolatok megmaradnak. Jónatán elfogadta, hogy nem ? lesz Izrael új királya, hanem Dávid. Ez Isten döntése volt. Az ? sorsa az, hogy meghal a csatában. Mi nehezen mondunk le bármilyen királyságokról, pedig Isten dönt minden kérdésben. „Kutassátok az Írásokat” – mondja a Biblia. Az Úr Jézus Krisztus tette nyilvánvaló: leteszi a mennyei dics?séget, a királyságot. Az Isten nélküli embert visszavezeti Isten királyságába. Az Úr Jézus Krisztus teljesen kifosztotta magát a kereszten és megfizette értünk azt az árat, amelyet mi sosem fizethettünk volna meg. Így forr össze a lelkünk Istennel, és átalakítja az értékrendünket. A keresztyén élet alapigazsága: az én lelkem az ? Lelkével forr össze, és közös lesz a gondolkodásunk. Egy a sz?l?t?ke és a sz?l?vessz?.
Jónatánnak meg kellett halnia, hogy Dávid király legyen. Így kellett Jézusnak is meghalnia, hogy a király gyermekei lehessünk. Jézus útja vezet bárkit a Mindenható Istenhez. Merjünk igazi barátságokat kötni, és legyen Jézus Krisztus az igazi barátunk.
Ámen.
Lejegyezte: Mucsi András presbiter