Kamerunért imádkoztunk
Kamerun egy hatalmas közép-afrikai ország, amelyben több millió református testvérünk él, de más keresztyének is szép számmal vannak jelen ebben az államban. Az idei n?i világimanapon az ottani testvéreinkért imádkoztunk március 5-én. világimanapot 1887 óta tartják az asszonyok, világot átfogó imaláncolatban. Évenként ismétl?dik, minden március els? péntekjén, csaknem 200 országban bekapcsolódnak az összekulcsolt kezek a nemes szolgálatba. Magyarországon 25 éve folyik ez az imádkozó informálódás, és cselekv? bizonyságtétel különböz? gyülekezetekben, felekezetekben. Kamerun asszonyai készítették el az idei imanap ünnepi istentiszteleti anyagát, melyet mi magyarul velük együtt imádkozunk és énekelünk, értük és egymásért, az egész világért. Az idei imanap f?témája: „Minden mi él, Istent dicsérje!” Jelszava: er? a mához, remény a holnaphoz.
Kamerun – Afrika kicsiben
altIsmerkedve Kamerunnal, egyre inkább felfedezzük, hogy benne Afrika sokfélesége egy ország keretén belül jelenik meg. Kamerun – Afrika kicsiben. Amikor a portugál hajósok 1472-ben Kamerun partjainál szárazföldet értek, a Wouri folyóról, amely tele volt rákokkal, elnevezték azt Rio dos Camarões-nek (rákos folyónak). Ez a folyó lett kés?bb az ország névadója: Kamerun. Egy cinikus 20. századi európai Afrika-utazó nem is olyan régen így nyilatkozott: „Kamerun? Koszos porfészek.” A kameruni asszonyok ezzel szemben büszkék hazájukra és szeretettel beszélnek szül?földjükr?l. Földrajzukról, történelmükr?l, az éghajlatról, kultúráról, vallásról és a lakosságról. Az életük mindennapi valóságát gazdagság és szegénység egyaránt meghatározza. Természeti kincsekben gazdag ország ez, sokféle lehet?séget rejt magában. Hivatalos nyelve a francia, az angol és az ún. pidgin-angol. Ezeken kívül 230 törzsi nyelv létezik, és azoknak különböz? tájszólásai. Tíz tartomány területe képezi az ország összterületét, amely 475.442 km². Hazánknál körülbelül ötször nagyobb. F?városa Yaounde. Összlakossága 18 millió. Államberendezése: elnöki köztársaság. Hosszú évek óta Paul Biya a miniszterelnök. A politikai és gazdasági helyzet ugyan nagyon nehéz Kamerunban, korrupció, munkanélküliség jellemzi, és kevés a remény a változásra – mégis vidám és elszánt emberek a bennszülöttek, akik szeretnek ünnepelni és Istennek hálát adni.
Isten dics?ítése minden módon
Istentiszteletük középpontjában nem a prédikáció, nem is az úrvacsora, még csak nem is a liturgia áll, hanem Isten dics?ítése énekszóval, hangszerekkel, tánccal, zenével. „Minden mi él, Istent dicsérje!” a jelmondatuk. 50 éve tagjai a világimanapi mozgalomnak, és az idei imaliturgiát a 150. zsoltár alapján készítették el. Isten magasztalása a hív? ember számára a legfontosabb, akkor is, ha válságban van az élete, vagy a hazája, a népe, a családja. «Mi Istent Kamerunban életünk nehézségei közepette magasztaljuk, mivel az életet Isten legnagyobb ajándékának tartjuk… A halál árnyékának völgyében is tudják nálunk Kamerunban, azok, akik árvák, özvegyek, fogyatékosok, HÍV-vírussal fert?zöttek, hogy Isten velük van. Azok is, akik a napi betev? falatért küzdenek, a taxisok, piaci kofák (bayam-sellamnak nevezik ?ket) magasztalják Istent. Mi mind magasztaljuk Istent, az élet ajándékáért.» Így szól közös liturgiájuk egyik idézete. De a magasztalást tettek is követik. Gondoskodni kell az utcagyerekekr?l a nagyobb városokban, a betegekr?l és az id?sekr?l. Az egyház növekedik és sok a fiatal. A legtöbb iskola és kórház egyházi fenntartásban m?ködik.
Eleven egyházi élet
altAz egyházi élet eleven. A lakosság 50%-a keresztyén, (25 % protestáns, 25% katolikus). 30% muzulmán vallású, a maradék 20% afrikai törzsi vallások követ?je. A vallások egymáshoz való viszonyát tolerancia és kölcsönös tisztelet jellemzi. Asszonyok, gyerekek, férfiak járnak istentiszteletre. A gyülekezeti élet igen élénk és a gyülekezetek fiatalok. Jó az ifjúsági és gyermekmunka. Szépen látogatottak az istentiszteletek. A lelkes éneklés és taps hozzátartozik az istentisztelethez. Az énekkarok tagjai színes viseletben énekelnek. A keresztyén egyházak lelkigondozást is gyakorolnak, egészségügyi gondozást is támogatnak, és oktatási intézményeket tartanak fenn. Az evangéliumi missziói munka a 19. században az angol baptisták missziójával kezd?dött. A németek idején a Bázeli Misszió végezte ezt tovább, a Kameruni Presbiteriánus Egyház protestáns felekezetek uniója. Ez az egyház még ma is szoros együttm?ködésben van a Bázeli Misszióval. A kameruni baptisták a német szabadegyházakkal tartják a kapcsolatot. A világimanapi liturgiás füzetben így szól az asszonyok ünnepi hívogatása: „A világ minden részér?l hívjuk testvéreinket, ünnepeljétek velünk ezt az istentiszteletet, szívvel-lélekkel, magasztalással, dicséretmondással. Kamerunban az idegent megkülönböztetett, különleges tisztelettel veszik körül. Északon és Nyugaton az a szokás, hogy kókuszdiót vagy Cola cserjét kínálunk fel, a tengerparton pálmabort, a déli tájakon pedig pirított földimogyoróval kínáljuk a vendéget.”
forrás: www.reformatus.hu
Kamerun – Afrika kicsiben
altIsmerkedve Kamerunnal, egyre inkább felfedezzük, hogy benne Afrika sokfélesége egy ország keretén belül jelenik meg. Kamerun – Afrika kicsiben. Amikor a portugál hajósok 1472-ben Kamerun partjainál szárazföldet értek, a Wouri folyóról, amely tele volt rákokkal, elnevezték azt Rio dos Camarões-nek (rákos folyónak). Ez a folyó lett kés?bb az ország névadója: Kamerun. Egy cinikus 20. századi európai Afrika-utazó nem is olyan régen így nyilatkozott: „Kamerun? Koszos porfészek.” A kameruni asszonyok ezzel szemben büszkék hazájukra és szeretettel beszélnek szül?földjükr?l. Földrajzukról, történelmükr?l, az éghajlatról, kultúráról, vallásról és a lakosságról. Az életük mindennapi valóságát gazdagság és szegénység egyaránt meghatározza. Természeti kincsekben gazdag ország ez, sokféle lehet?séget rejt magában. Hivatalos nyelve a francia, az angol és az ún. pidgin-angol. Ezeken kívül 230 törzsi nyelv létezik, és azoknak különböz? tájszólásai. Tíz tartomány területe képezi az ország összterületét, amely 475.442 km². Hazánknál körülbelül ötször nagyobb. F?városa Yaounde. Összlakossága 18 millió. Államberendezése: elnöki köztársaság. Hosszú évek óta Paul Biya a miniszterelnök. A politikai és gazdasági helyzet ugyan nagyon nehéz Kamerunban, korrupció, munkanélküliség jellemzi, és kevés a remény a változásra – mégis vidám és elszánt emberek a bennszülöttek, akik szeretnek ünnepelni és Istennek hálát adni.
Isten dics?ítése minden módon
Istentiszteletük középpontjában nem a prédikáció, nem is az úrvacsora, még csak nem is a liturgia áll, hanem Isten dics?ítése énekszóval, hangszerekkel, tánccal, zenével. „Minden mi él, Istent dicsérje!” a jelmondatuk. 50 éve tagjai a világimanapi mozgalomnak, és az idei imaliturgiát a 150. zsoltár alapján készítették el. Isten magasztalása a hív? ember számára a legfontosabb, akkor is, ha válságban van az élete, vagy a hazája, a népe, a családja. «Mi Istent Kamerunban életünk nehézségei közepette magasztaljuk, mivel az életet Isten legnagyobb ajándékának tartjuk… A halál árnyékának völgyében is tudják nálunk Kamerunban, azok, akik árvák, özvegyek, fogyatékosok, HÍV-vírussal fert?zöttek, hogy Isten velük van. Azok is, akik a napi betev? falatért küzdenek, a taxisok, piaci kofák (bayam-sellamnak nevezik ?ket) magasztalják Istent. Mi mind magasztaljuk Istent, az élet ajándékáért.» Így szól közös liturgiájuk egyik idézete. De a magasztalást tettek is követik. Gondoskodni kell az utcagyerekekr?l a nagyobb városokban, a betegekr?l és az id?sekr?l. Az egyház növekedik és sok a fiatal. A legtöbb iskola és kórház egyházi fenntartásban m?ködik.
Eleven egyházi élet
altAz egyházi élet eleven. A lakosság 50%-a keresztyén, (25 % protestáns, 25% katolikus). 30% muzulmán vallású, a maradék 20% afrikai törzsi vallások követ?je. A vallások egymáshoz való viszonyát tolerancia és kölcsönös tisztelet jellemzi. Asszonyok, gyerekek, férfiak járnak istentiszteletre. A gyülekezeti élet igen élénk és a gyülekezetek fiatalok. Jó az ifjúsági és gyermekmunka. Szépen látogatottak az istentiszteletek. A lelkes éneklés és taps hozzátartozik az istentisztelethez. Az énekkarok tagjai színes viseletben énekelnek. A keresztyén egyházak lelkigondozást is gyakorolnak, egészségügyi gondozást is támogatnak, és oktatási intézményeket tartanak fenn. Az evangéliumi missziói munka a 19. században az angol baptisták missziójával kezd?dött. A németek idején a Bázeli Misszió végezte ezt tovább, a Kameruni Presbiteriánus Egyház protestáns felekezetek uniója. Ez az egyház még ma is szoros együttm?ködésben van a Bázeli Misszióval. A kameruni baptisták a német szabadegyházakkal tartják a kapcsolatot. A világimanapi liturgiás füzetben így szól az asszonyok ünnepi hívogatása: „A világ minden részér?l hívjuk testvéreinket, ünnepeljétek velünk ezt az istentiszteletet, szívvel-lélekkel, magasztalással, dicséretmondással. Kamerunban az idegent megkülönböztetett, különleges tisztelettel veszik körül. Északon és Nyugaton az a szokás, hogy kókuszdiót vagy Cola cserjét kínálunk fel, a tengerparton pálmabort, a déli tájakon pedig pirított földimogyoróval kínáljuk a vendéget.”
forrás: www.reformatus.hu