Albert Schweitzer

Az igen hosszú idejű polihisztor 1875-ben született az elzászi Kaysersbergben, mint egy református lelkész fia. Ő maga is református teológiát és filozófiát tanult Straßburgban, ezzel párhuzamosan orgonálni tanult Párizsban. Berlinben filozófiai, Straßburgban teológiai doktorátust szerzett, tanított az egyetemen és református lelkészként is dolgozott. 1905-1913 között orvostudományt hallgatott, 1912-ben pedig megkapta a professzori címet. Még ebben az évben feleségül vette Helene Bresslaut. Teológusként a Jézus élete kutatásról írt könyvével szerzett nevet magának, amelyben cáfolja, hogy pontosan meg lehetne rajzolni a „történeti Jézus” portréját. 1913-ban teljesült az álma, és elutazhatott Francia Egyenlítői Afrikába, a mai Gabonba, ahol Lambarénében kórházat hozott létre az őserdő népe számára. 1917-ben mint német állampolgárokat őrizetbe vették a feleségével a franciák. A fogságban dolgozta ki az „élet tisztelete” nevű etikáját. 1918-ban Elzász Franciaország része lett, így megkapta a francia állampolgárságot. A háború után számos előadást és orgonakoncertet tartott, hogy pénzt gyűjtsön az őserdei kórház számára. Különösen Bachot kedvelte és játszotta. 1952-ben megkapta a Béke Nobel-díjat. A második világháború után felemelte a szavát az atomfegyverkezés és a háború ellen. 1965-ben hunyt el Gabonban, szeretett új hazájában.