Apafi Mihály

1632-ben született a mai Erzsébetvárosban nemesi családban. 1650-ben került II. Rákóczi György udvarába. A fejedelem katonájaként részt vett a moldvai, havasalföldi és lengyelországi hadjáratban, de ott fogságba esett és az erdélyi sereggel együtt a Krímbe került. Családja magas váltságdíj ellenében kiszabadította. Hazatért birtokaira, majd Barcsai Ákos bukása után a törökök támogatásával erdélyi fejedelem lett. A hatalomért Kemény Jánossal kellett polgárháborút vívnia. 1662-ben győzte le véglegesen ellenfelét. Reálpolitikus volt, tudta, hogy a törökök uralmát el kell fogadnia, és több Habsburg-ellenes koalícióban is részt vett. Katonái jelen voltak Bécs 1683-as ostrománál is. Istenfélő és művelt uralkodó volt. A kormányzásban felesége, az éles eszű Bornemissza Anna támogatta. A református egyházat és annak iskoláit bőkezűen támogatta, de a többi felekezet számára is biztosította a működés feltételeit. Különösen a románok közötti református misszió volt a szívügye. A gyulafehérvári főiskolát 1682-ben Nagyenyedre helyeztette át. Uralkodása alatt ismét a nyugalom évei költöztek Erdélybe, a gazdaság fejlődött. Mindezek ellenére a törökök megcsonkították Erdély területét és négyszer annyi adót követeltek tőle, mint amennyit Bethlen Gábor uralkodása idején fizettek. A törökök veresége és Buda visszafoglalása után, 1686-ban Apafi kényszerűen a Habsburgokkal egyezett meg, és országát I. Lipót király védelme alá helyezte, lemondva a külügyek szabad irányításáról. 1687-ben császári csapatok vonultak be Erdélybe. Felesége 1688-as halála után idegösszeomlást kapott. Az erdélyi rendek ebben az évben elfogadták Lipót uralmát. Apafi 1690-ben hunyt el.