A Himnusz és a Szózat nemzeti ereklye

A Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium tanévkezdő csendesnapján, szeptember 3-án Berkesi Sándor, a Tiszántúli Református Egyházkerület zenei igazgatója tartott igen értékes előadást az intézmény diákjainak és tanárjainak. Az együttgondolkodás során a Himnusz és a Szózat került terítékre.

Berkesi Sándor először a Himnuszt elemezte, amely véleménye szerint a Szózat mellett fontos nemzeti ereklye. Előadása céljaként azt jelölte meg, hogy gondolatokat ébresszen. A Himnusz dallama Erkel Ferenctől származik, tudatosan alkotott remekművet, bár a debreceni teológia tanára arra is rámutatott, hogy a 130. zsoltár dallamára is pontosan énekelhető a nemzeti imádságunk. A dallam egyébként egy 1844-es pályázatnak köszönhetően született meg. A többi nemzetnek addigra már volt saját himnusza a magyaroknak nem, a többi nemzeti himnusz általában az uralkodót dicsőíti, a magyaroké pedig Istenhez fordul oda imában. A magyarok áldást kérnek Istentől, nem az ország nagyságát hangsúlyozzák, mint pl. az amerikaiak. Berkesi tanár úr felidézte a magyar nemzet zivataros századait, amelyekről a vers is tulajdonképpen szól. A számos tragédia mellett dicsőséges eseményekkel is büszkélkedhetünk. A legvadabb diktatúra időszakában sem volt hajlandó arra Kodály Zoltán és Illyés Gyula, hogy Rákosi felkérésére új himnuszt írjanak. A Szózattal kapcsolatban elhangzott, hogy a két ereklyénk egybeszerkesztve működik, a magyarok közös lelki nevezője a nagyvilágban a Himnusz és a Szózat.