A Magyar Református Egyház vezetőinek körlevele

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsolt 50,23)

Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Szeretett Testvéreink!

Karácsonyt idén is nagy készülődés előzte meg. A sziporkázó fények és ragyogó karácsonyi dekorációk már hetekkel korábban ott pompáztak a köztereken és üzletekben, a számtalan program és akció pedig azt a benyomást sugallta, hogy a világ valami nagy és titokzatos dologra készül.

Kétezer-egynéhány éve Jézus születését is nagy, ám másféle várakozás előzte meg. Ha ugyanis felidézzük a karácsonyi történet ünnepes mozzanatait – az angyalok énekét, a pásztorok és a csillagot követő napkeleti bölcsek látogatását –, azok mind közvetlenül a Megváltó születéséhez kapcsolódnak, és abból is táplálkoznak. Ahogy a Messiás ígérete örömteli várakozásra késztetett, úgy a megszületése páratlan istentiszteletre indított, már akkor és azóta is.

Mi sokszor azt tapasztaljuk, hogy az ünnep előtti felfokozott várakozás karácsonykor hirtelen szertefoszlik. Az emberek lelke mintha valami nagy és fontos dolog közeledtére irányulna, ám amikor már itt van, továbblépnek, nem fontos többé, senki sem beszél róla. Elég, ha karácsony estjére készen állnak az ajándékok, az ételek és a családok, de az ünneplés ezzel véget is ér, s karácsony napjára kiüresedik minden.

Vajon így ünnepeltek Betlehemben is? Nem. Az ünneplés éppen nem véget ért Jézus születésével, hanem akkor kezdődött.

Ha engedjük, hogy az életünket megváltoztató tapasztalatok áthassanak és formáljanak minket, nem hiába készülünk rájuk. Ha a kivételes pillanatok irányt szabhatnak életünk további folyásának, nem hiába emeljük őket ünnepünk fénykörébe. Ha figyelünk az ünnep létesítő okára, megmarad értelme és ereje egész életünkben. Ha engedjük, hogy Jézus születése napján Isten szabadító szeretete hasson át minket, karácsony sorsfordító esemény lesz, s nem puszta alkalom kicsit másképpen tölteni az időt. Íme, Karácsony van. Kívánjuk, hogy számotokra ne múló hangulat és külsőség legyen, hanem nagy és áldott alkalom arra, hogy ráébredjünk az isteni megbékélés csodájára, a megváltás titkára.

Testvéreink! Ez év karácsonyán is azt kívánjuk, hogy ne véget érjen, hanem kezdetét vegye hálaadásunk és ünneplésünk. Istentiszteletünk középpontjában pedig álljon az apostol gyönyörű hitvallása: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róm 8,38-39)

2013 karácsonyán

Testvéri köszöntéssel:

a Generális Konvent Elnöksége