Dr Sas Istvánné Hajnal Hajnalka presbiter

1952. december 27-én születtem, egy iparos család első és utolsó gyermekeként. Szüleim, vallásos emberek révén, engem is megkereszteltettek, majd 12 éves koromban konfirmáltam. Apai részről firól fira szállt az egyház iránti lojalitás, hisz nagyapám, Hajnal Istvánnak a nagyapja, testvére volt, Hajnal Ábel esperesnek, aki a Békési Református egyház lelkipásztora volt éveken át. Ő ugyanis több testvérét idetelepített és az egyházon belül kaptak tisztséget, mint az üknagyapám, aki a református egyházi temető gondnoka volt.

Én tehát ebben a tudatban és szellemben nőttem, annak ellenére, hogy az akkori időben nem díjazták a hit gyakorlását, én éltem vele. Óvónői képesítésemet megszerezve, 1985-ben elvégeztem az Országos Református Kántorképző Tanfolyam B1 fokát. Ezt követően 1993-ban szereztem meg a hitoktatói oklevelemet, Debrecenben. Ennek birtokában oktattam hittant békési iskolákban és óvodában. Mindezt az egyház, benne Cs. Kis Andor és Besztercei András nagytiszteletű lelkészurak és a presbitérium támogatásával. Ebben az időben, édesapám, Hajnal Mihály is bizalmat kapott, választott presbiter lett és volt haláláig.

Tettem mindezt abban a miliőben, mikor az állásommal játszottam, ugyanis feljelentés ment az akkori kommunista párthoz, hogy a vallással mételyezem a gyermekeket és kérték az állásomból való felfüggesztésemet. Ettől függetlenül én tettem a dolgom és hirdettem a vallás tanait, egészen ez év elsejétől történő nyugdíjaztatásomig.

Boldog voltam, mikor az egyház megkeresett és felajánlották, mint nyugdíjasnak az egyházi óvoda gyermekeinek hitoktatását. Közben jelöltek a presbiteri tisztségre, majd meg is választottak. Úgy érzem, Isten szólított és hívott s én szeretnék méltó lenni erre a tisztségre. Istent szolgálni és általa az embereket, a legszebb feladat.