"...és marad egy jel, amit itt hagyunk"

Mosolygás, könnyek, meghitt pillanatok… Ez jellemezte a ballagók május 8-án megtartott szerenádját.

Hagyományainkhoz hűen a végzős osztályok felsorakoztak az iskola épülete előtt, hogy énekszóval búcsúzzanak. A felcsendülő dallamra a tanári kar a hőség miatt is már kitárt ablakokhoz sietett.

Ilyenkor már nincs rossz diák, neveletlen nebuló. Szépek, aranyosak. Szemünk pásztázza az éneklőket, emlékek kavarognak. Egy-egy pillantásra a tekintetek találkoznak, mosoly ül az arcokra.

"Ilyenek voltunk…" éneklik utolsóként. Mi pedagógusok pedig bízunk abban, hogy mi is hagytunk "jeleket" formálódó egyéniségükben.

Az ünnepi pillanatok után az ebédlőben folytatódott az este. Hosszú beszélgetések, nagy-nagy nevetések, emlékek felidézése röpítette az időt a megterített asztal mellett.

Holnap (június 11-én) utoljára végigjárjuk az osztálytermeket, elbúcsúzunk a diáktársaktól is.

"Ballag már a vén diák…"