Tizedszerre volt Magvetés Konferencia
Kovács Dániel, a SZKIRG igazgatója azzal kapcsolatban tartotta meg személyes bizonyságtételnek szánt előadását, hogy idén van 25 éve, hogy a református egyház visszakapta a gimnáziumát. "Igazgatói megbízatásom 6. tanévének a végén csendes és mély hálaadással tekintek a személyes békési múltra és jelenre, itteni lelkipásztoraimra, testvéreimre a gyülekezetben, segítőtársaimra a fenntartói és intézményi vezető testületekben, kollégáimra és munkatársaimra a feladatkörök minden szintjén. Mára már – történjék velem bármikor bármi – senki sem veheti el a személyiségem lényegi tartalmaiból azt a velem született és engem magáénak jegyző sajátságos békésiséget, amely – meg vagyok győződve róla – arról a bizonyos függőleges ágról lett nekem szánva. Intézményünk igazi történetét igazából mindannyiunk személyes történeteiből rakhatnánk össze. De előbb mindenki engedje, hogy a személyes életeseményeire rávetüljön annak a függőleges ágnak a fénye, és az a fény értelmezze a történteket. Mert mi mindnyájan azok vagyunk, akik abban a fényben vagyunk. Mert az a függőleges ág a Megváltó Jézus Krisztus golgotai keresztje. A "Szegedi" igazából akkor lesz az, ami, ha minden álságos sandaságtól mentesen egy szívvel felcseréli saját igazát azzal a tulajdonított igazsággal, amelyet Jézus Krisztus szerzett mindnyájunknak. Persze, nem muszáj. "Csak" szabad. Én ebben a mennyei fényben látom a "Szegedit", amelynek az én kicsiny életem is – hála érte – része lehetett. Isten áldja és őrizze tovább szeretett iskolánkat!" – mondta.
Mucsi András középiskolai tanár, református presbiter a reformáció előzményeit és kibontakozásának körülményeit vette nagyító alá. A reformáció egy régóta tartó folyamat betetőzése volt. A reformáció teológusai ismét elővették az úgynevezett előreformátorok tanításait. Egyházaink szellemi elődei a valdensek, valamint John Wyclif angol és Jan Hus cseh teológusok voltak. Fontos előzményt képeztek a kaotikus erkölcsi állapotok a reneszánsz korában a Vatikánban. A nemzetállamok megerősödése azt hozta magával, hogy nem nézték jó szemmel az uralkodók a pápaság politikai ténykedését a saját országuk területén. A humanizmus a reneszánsszal egy időben jelentkezett. A humanista tudósok jó minőségű ókori latin és görög szövegek után kutattak és közben felismerték, hogy a Bibliában lefektetett elvekkel nem teljesen egyezik koruk egyházi gyakorlata. A növekvő feszültség a reformációban csúcsosodott ki. 1517-ben indította útjára mozgalmát Martin Luther német szerzetes, akinek a munkássága döntő volt a reformáció sikeréhez. A reformációt a fejedelmek és a városok önkormányzatai vitték sikerre, ebben nagy szerepe volt annak is, hogy meg tudták kaparintani a jelentős kolostori vagyont, valamint az egyház feletti irányítást. Az előadó kiemelte, hogy a protestánsok jól használták koruk médiáját: a könyvnyomtatást és a prédikációt/szószéket.
Dr. Petneházi Zsigmond egyházmegyei jogtanácsos a reformáció hazai terjedésével és különösen a török hódoltságban betöltött szerepével foglalkozó előadást tartott. Mint mondta, hazánk a kereskedelmi útvonalak metszéspontjával fekvő, viszonylag fejlett ország volt. A keresztyénség már ötszáz éves múltra tekintett vissza ekkor. A protestantizmus több hullámban jelentkezett, de elmondható, hogy a törökök által megszállt területről a lutheranizmus eltűnt, a többség református lett, de megjelent az unitárius vallás és bizonyos mezővárosokban fennmaradt a katolicizmus is. A hódítás konszolidációja miatt is fontos volt a vallási tolerancia az Oszmán Birodalomban. A protestánsok mellett éltek itt bevándorló szerb ortodoxok, bosnyák katolikusok és zsidók is. A reformáció terjedését a katolikus egyház összeomlása, valamint a fiatal, dinamikus prédikátorok megjelenése is elősegítette. Az egyetemi oktató kitért az Erdélyi Fejedelemség vallási helyzetére is. 1568-ban kimondták a négy felekezet egyenjogúságát és ezzel Erdély példát mutatott Európának a vallási toleranciából.
Bagita Attila középiskolai tanár, református egyházközségi gondnok (Mezőberény) 1867, a kiegyezés éve címmel tartotta meg előadását. A kiegyezés az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének éve. Ekkor a magyar rendek a Habsburg-házzal egyeztek ki és nem Ausztriával, ezzel létrejött Európa – Oroszország után – legnagyobb alapterületű állama. 1849 azt bizonyította, hogy erre a birodalomra szükség van még, egyensúlyozó szerepe volt. Akkor még senki sem fogadta el a független Magyarországot. Londonban úgy gondolták, hogy Európában legyen béke, ebben fontos szerepe volt a Habsburg Birodalomnak, amely féken tartotta az oroszokat és a poroszokat. Amikor a franciák és az oroszok szövetséget kötöttek, ennek a szerepnek vége volt. Magyarországot 1849 után szétdarabolták, tartományi szintre süllyesztették. Mivel azonban a birodalom felét tette ki és a Habsburgokat jelentős külpolitikai kudarcok érték, szükségessé vált a kiegyezés. Ebben Deák Ferencnek hatalmas szerepe volt, akit Bagita Attila zseniális képességű politikusnak nevezett. Deák megkötötte a reális kompromisszumot, amelynél nem lehetett jobbat találni. Hazánk 1867-1918 között az 1100 éves történelmünkben a lehető legnagyobb fejlődést produkálta.
A konferencia előadásai az elmúlt tíz év összes előadásával együtt hamarosan egy konferenciakötetben jelennek meg.
