Békésiek kivándorlása Pankotára
A mi elvándorlóink, 1. (Pankota)
Katona Gyula esperes úr engedelméből és bizalmából évek óta végzek tudományos kutatást a békési református eklézsia levéltárában. Néhány hónappal ezelőtt Sipos Ferenc Budapesten élő, de békési kötődésű történész barátom kérésére utána néztem, hogy maradt-e fenn Sipos Sándor egykori békési lelkésztől valamilyen feljegyzés. Ilyet nem találtam, viszont ráleltem egy valódi várostörténeti kuriózumra. Mégpedig egy 1759-1824 között vezetett jegyzőkönyvre, melynek fedelén a következő, jóval későbbi keletű ismertető szöveg áll: "Protoyp jegyzőkönyv, 1759.". Az ismereteim szerint eddig még senki által nem hasznosított, 277 számozott oldalon teleírt könyvecske csupa-csupa érdekességet tartogat számunkra. A végrendeletek, hagyatékkal kapcsolatos ügyek mellett olyan kuriózumok vannak itt, mint a város cselédjeinek (juhászok, gulyások) éves konvencióit (járandóságai), ami azért is érdekes, mert kiderül, hogy ők szinte teljesen románok voltak. Van itt egy korai összeírás a békési görögökről, így ezek a helyi ortodox templomot építtető közösség történetére is remek források. A jegyzőkönyv 248-249. oldalán viszont egy rendkívül érdekes és értékes összeíráson akadt meg a szemem.
Városunk egyik fő feladata, hogy tartsa a kapcsolatot az elszármazott diaszpórákkal, mivel nekünk is megvoltak a magunk kivándorlói. A megboldogult Mester Péter Tanár Úrnak köszönhetően máig remek a kapcsolat a Torontál megyei Magyarittebével (ma Szerbiához tartozik), ahová még a 18. század végén vándorolt ki sok békési család. Újabban egyre több helyi lokálpatrióta csatlakozik a Mucsi András presbiter és képviselőtársam, valamint Pocsai Ildikó tanárnő által kezdeményezett, Bihar megyei Hegyközkovácsival (ma Románia) való kapcsolattartáshoz. Oda az 1900-as évek elején költözött sok békési család, ezért nem véletlen, hogy a település egyik utcáját Békési sornak nevezik.
Az alábbi irat viszont arról tudósít, hogy 1807. március 1-jén és április 1-jén összesen húsz békési református vándorolt ki a szomszédos, Arad megyei Pankotára. Nyilvánvalóan családostól mentek el, tehát elég komoly kivándorló csoportról beszélhetünk. A neveket olvasva jól ismert, ma is létező békési családnevekkel szembesülünk, ráadásul azért is értékes a forrás, mert ekkor még többnyire kiírták a ragadványneveket is: Berényi, Debreceni, Gerlai, Katona, Malmos, Vicza (!). Ez azért is fontos, mert ma már a legtöbb helybéli nem tudja, hogy mi is áll a neve elején álló betű mögött. Még egy érdekességre felhívnám a figyelmet. Az áttelepülések nem mindenkinek jöttek be, így Magyarittebéről is sok helyi lakos hazatért annak idején. Talán nem véletlenül van így a ma is jól ismert Pankotai családnévvel. Nézetem szerint egy visszaköltözött és gyakori vezetéknevet viselő család ragadványnevéből alakult ki!
1a Marcius 1807. Feljegyzése azon békési lakosoknak, akik lakhelyeket más lakhelyekre változtatták
1. |
Gerlai Szabó Mihály |
Nemes Arad Vármegyébe, Pankotára |
|
Megyeri András |
detto |
|
Turgonyi Istvány |
detto |
|
Ifjú Dobi Samu |
detto |
5. |
Harmati Mihály |
detto |
|
Berényi Kováts András |
detto |
|
Malmos Futaki János |
detto |
|
Bakró Pál |
detto |
|
Kádas János |
detto |
10. |
Réda Istvány |
detto |
|
Réda Mihály |
detto |
|
Jakuts Mihály |
detto |
|
Csökmei Istvánné |
detto |
1a Aprilis 1807. elmentek Békésről
|
Katona Sütő János |
Pankotára |
15. |
K. Nagy Mihály |
detto |
16. |
Vicza Varga István |
detto |
|
László István |
detto |
|
Debreceni Szabó András |
detto |
|
Hídvégi Mihály |
detto |
20. |
Dohányos Andráss |
detto |
9a 8bris 1807. |
Sas István szűts |
F[üzes]. Gyarmatra |
|
Sas Jósef csizmadia |
detto |