Kovács Dániel üzenete a reformáció évfordulóján

Kovács Dániel, a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium igazgatója az alábbi sorokkal emlékezik a reformáció 500. évfordulójára.

Igazgatói gondolatok a Reformáció 500. évfordulóján

Intézményünk élete az európai és a magyar történelem egy áldott pillanatában fogant. Amíg a középkori egyház a korabeli felfokozott istenkeresésre búcsúcédulák árusításával válaszolt, az Ágoston rendi szerzetes pontjaiból kicsíráztak a reformátori alapelvek: "Egyedül kegyelemből." "Egyedül hit által." "Egyedül a Szentírás." "Egyedül Krisztus." Az egyháztörténelem feljegyezte, hogy Luther valamivel korábban is közzétett hasonló hittartalmú pontokat, amelyek jórészt visszhangtalanok maradtak. Kevéssel később viszont a 95 pont Németországból egyenesen felrobbantotta az Istenről, az emberről, és a megváltásról szóló gondolkodást. Korábban miért nem, és miért éppen akkor? Én magam nem találok rá profán történeti választ, hanem hiszem, hogy Isten minden kegyelmi mozdulásához a világ számára mindig őáltala időzítetten érkezik el az "idők teljessége". Kétezer éve népe felfokozott Messiás-váradalmára a testet öltött Igével, "szent Fia kibocsátásával" válaszolt, majd ötszáz éve, a reformációban újra a maga szentséges tisztaságában hangzott fel a hirdetett Ige, "a keresztről szóló beszéd".

Keresem magamban, intézményünkben, gyülekezetünkben, egyházunkban azt a mennyei választ sóvárgó, felfelé tekintő odakészítettséget, amelyre egy újabb üdvtörténeti léptékű felelet: "Az Úr érkezése" oszthatná ketté az időt egyfajta pálapostolos "egykor és most"-ra, bűnbánatunkkal, megtérésünkkel és Isten megújító irgalmával a választóvonalon. Lehet, hogy csendben, egyenként kezdődhetne el, "az idők teljességének" személyünkre szabott áldott üdvpillanatában, valahogy így:

"Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborús éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

(Ady Endre)

Bár lehetne ez rajtam is beteljesedve egy gyertyalángnyi picike reformáció az évforduló felemelő ünnepi harangzúgásában!

Békés, 2017. október 31.

Kovács Dániel igazgató