IGEN! 42 gyermektől
Ha március, akkor HATÁRTALANUL kirándulás?
Igen! Így volt ez az idei évben is. Iskolánk hetedikesei közül 42 gyermek mondott igent a páratlan lehetőségre, és hat csodálatos napot töltöttek el együtt.
Merre jártak? Mit láttak, mit tapasztaltak?
Kedves Olvasók! Megnyitom Önök előtt az útinaplómat, "utazzanak" velem!
2019. március 12.
Kedves naplóm!
Izgatottan készülődök, hiszen ma 42 gyermek társaságában ismét útra kelek, hogy négy kollégámmal együtt megmutassuk Erdély csodálatos vidékét, őseink ránk hagyott örökségét.
Hosszú, de élményekkel teli nap volt. A határt átlépve a buszunk Nagyszalontán, Arany János szülővárosában állt meg először. A Szoborparkban koszorút helyeztünk el Toldi írójának szobránál, majd a Csonkatorony megtekintése után az utunk Nagyváradra vezetett. A város főterén megkerestük az EMKE kávéházat, ahol többek között Ady Endre is törzsvendég volt. Innen a székesegyházhoz sétáltunk, ahol már vártak bennünket. Idegenvezetőnk irányításával jártuk körbe a templomot, majd a Szent László Múzeum kincseivel is megismertetett bennünket.
A következő pihenőnk Erdély kapujában, Király-hágón volt, ami nem csak csodálatos látványt tartogatott, hanem sok gyermek először kóstolta meg itt az erdélyi mícset. Ebéd után a Tordai-hasadékhoz mentünk. A szoros bejáratától mintegy félórányi utat tettünk a hasadék belsejében a néhol keskeny ösvényen, több függőhídon is átkeltünk. Nagy élményt jelentett ez a kis túra.
Már sötétedés után értünk első szálláshelyünkre, Aranyosgyéresre.
2019. március 13.
Ma a délelőttünket a tordai sóbányában töltöttük. Ki gondolná, hogy a közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan só-csodáival, de óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is rendelkezik?
Az idő gyorsan szaladt, indulnunk kellett tovább, mert a második szálláshelyünkig, Gyergyószentmiklósig hosszú út állt előttünk, és közben is néhány látnivaló, érdekesség várt még ránk. Korondon az Aragonit Múzeumban tettünk látogatást, majd a helyi kirakodók termékeiből válogattunk ajándéktárgyakat. Farkaslakán már csak rövid megállót tartottunk, ahol Tamási Áron sírjánál róttuk le kegyeletünket.
2019. március 14.
Reggeli után az egyik legcsodálatosabb természeti környezetbe vitt el a buszunk. A Békás-szorosban nem először sétálok, de mindig lenyűgöznek a monumentális sziklafalak. A hatalmas jégcsapok, a mellettünk zúgó patak látványa mindenkinek nagy élményt jelentett. A Gyilkos-tónál ismét kiszálltunk a buszból, a hozzáfűződő legendát meghallgattuk egyik kis diákunktól. A befagyott tó körül tett sétánk után a kürtős kalácsot igen jóízűen fogyasztottuk el. A nevét elhallgatni kívánó szponzorunknak KÖSZÖNJÜK ezt a finom édességet!
Délután két részre vált a csoportunk. A bátrabbak a hegymászást választották, a többiekkel Gyergyószentmiklós nevezetességeit kerestük fel.
2019. március 15.
Reggeli után elbúcsúztunk a szálláshelyünktől, és indultunk Sepsiszentgyörgyre. Út közben megálltunk Marosfőn. Csodálatos napsütésben tett rövid séta után megtaláltuk a Maros-forrást, aminek vizét sokan meg is kóstolták. Nyergestetőn egy szavalattal emlékeztünk a hős székelyekre.
A tanulmányi kirándulás fő célja a március 15. megünneplése volt a külhoni magyar testvéreinkkel. A városi ünnepséget délután 4 órára hirdették meg. Előtte még volt időnk felkeresni a Székely Múzeumot. Az egyik kiállító teremben felidézhettük a szabadságharc eseményeit, igazi ráhangolódás volt ez az ünnepre.
Mire kiértünk a térre, több ezer ember gyűlt már össze, akikkel együtt néztük, hallgattuk az ünnepi műsort. Zárásként a magyar himnusz és a székely himnusz közös éneklése egy életre szóló élmény maradt számunkra.
2019. március 16.
Már hazafelé "kacsintgatunk".
Sepsiszentgyörgytől elbúcsúzva az első megállónk Prázsmáron volt. Az erődtemplomi látogatásunk után Fehéregyházára igyekeztünk. A Petőfi Múzeum kertjében az egyik tanulónk szavalata után koszorút helyeztünk el a költő szobránál. Innen Segesvárra vitt a buszunk. A várban megnéztük az Óratornyot, megjártuk a "Diákok lépcsőjét". Késő délután a gyulafehérvári vár jelentett még erre a napra szép élményt. Sötétedéskor értünk utolsó szálláshelyünkre, Algyógyra.
2019. március 17.
Először a dévai várhoz mentünk, ahol a meredek felvonó többeket elbizonytalanított, de végül valamennyien a hegy tetejéről gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban.
Megálltunk még Vajdahunyad váránál, amit Mikszáth Kálmán "a várak királyának" nevezett. Máriaradnán a kegytemplomot néztük meg, majd utolsó megállónk Aradon volt. Az aradi tizenhárom vértanú emlékművénél koszorút helyeztünk el.
Utunk során a csoport vezetője, Balog Vilmos folyamatosan tájékoztatott bennünket azokról a nevezetességekről, amelyeknél sajnos nem volt időnk megállni. A látottakat mindig kiegészítette, így rengeteg információ birtokába jutottunk. Bízom benne, hogy nem csak élményekkel, hanem tudásban is gazdagodtak a résztvevő gyermekek.
Kedves naplóm!
Álljon itt egy vélemény az egyik résztvevő gyermektől, amit igen sokan osztottak: "Anya, ezt nem lehet elmesélni! Ezt át kell élni!"
Szeverényi Valéria (kísérő pedagógus)
A fotókat Domokos Julianna kolléganőnek KÖSZÖNJÜK!
