Elballagtak a Szegedi végzősei

A ballagást a hagyományok szerint ünnepi istentisztelet követte.  Hétfőtől megkezdődnek az irásbeli vizsgák Palatinus Pál, a református intézmény igazgatója így búcsúztatta a végzősöket: 

Kedves Vendégeink! Szülők! Munkatársaim! Kedves Ballagó Diákok!

Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntök mindenkit iskolánk középiskolai ballagási ünnepségén.

„ballag már a vén diák” hangzik a jól ismert ének, természetesen a vén melléknév nem az életkorotokra vonatkozik, hanem arra, hogy kinőtétek az iskolát, felnőttek lettetek. Így tovább kell lépni, elindulni egy másik úton az itt töltött évek emlékeivel, sikereivel. Befejeződött számotokra a középiskola, hiszen mindenki sikeresen teljesítette a kötelezettségét. Hétfőtől kezdődik az első igazi megmérettetés az érettségi. De a mai nap a búcsú mellett az örömről, a családi / baráti boldog ünneplésről szól.

Kedves Ballagó Diákok! Kérem, gondoljatok most néhány percig mindazokra, akik segítettek, bíztattak, bátorítottak Benneteket az elmúlt évek során. Én elsősorban a szüleitekre, családotokra gondolok. Azt hiszem, elérkezett az ideje a hálának, a köszönetnek. Hadd szóljak külön is az Édesanyákhoz, hiszen holnap, vasárnap Anyák Napja lesz. Én azt hiszem, szebb ajándék nem is lehet egy édesanyának, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, olykor a szigorúság, az odaadás nem volt hiábavaló. Én innen is szeretném megköszönni a gyermekeik nevében a szülői háznak az odafigyelést, a törődést. Intézményünk Tantestülete nevében pedig köszönjük Önöknek a bizalmukat, hűségüket, hogy több éven keresztül hittek abban, hogy gyermekük a legjobb kezek között nevelődik, formálódik. Kedves Szülők! vannak az életünknek egyszeri és megismételhetetlen pillanatai : ilyen volt a gyermek megérkezése a családba, az első mosolya, az első szó, az első csínytevés, az első ölelés és sorolhatnám, ilyen ez a mostani ünnepi, megható alkalom is. Kívánom, hogy még számtalan közösen megélt örömteli percekkel gazdagodjanak. És remélem, hogy az Önök büszkeségei, a mi diákjaink megállják helyüket további életük során is.

Kedves Kollégáim, Munkatársaim! Amikor meglátjuk a gyerek szemében a felcsillanó, - talán szóban nem, de a mosollyal, a mozdulattal, az emberi tartással kifejezhető köszönetet, akkor nyugodtan elmondhatjuk, nehéz volt, küzdelmes volt, kölcsönösen elfáradtunk, de érdemes volt. Köszönöm a tartalmas, türelmes, következetes, áldozatos munkátokat. Meggyőződésem, hogy minden kollégám sokat tett azért, hogy a végzős diákok sikerrel vegyék majd a következő akadályt, az érettségit.

Kedves Diákok! Őszintén remélem, hogy mindenkinek sikerül megérkeznie oda, ahova vágyai, álmai vezérelik. De ne feledjétek, bárhol is vagytok, ide mindig hazajöhettek. Hiszen itt nőtetek fel, ez az iskola éltetett és táplált Benneteket. Vigyétek magatokkal, őrizzétek és adjátok tovább azt az örökséget, amit itt kaptatok! Legyetek méltó példaképei az utánatok jövőknek.

Kedves Ballagó Diákok! Kezetekben a vándorbot, vállatokon a ballagó tarisznya, amelybe már több minden belekerült, Én hadd helyezem most a szívetekre az egyik kötelező olvasmányotok megható jelenetét. Nyilas Misi Debrecenben, a kollégiumban pakkot kapott. A csomagban az édesanyja néhány hasznos dolgot küldött, de Misi az anyai levélnek örült a legjobban, amely így fejeződött be: „légy jó kisfiam, légy jó mindhalálig!

További életetekre, munkátokra kérem Isten gazdag áldását, azt kívánom, váljatok boldog, munkátokban kiteljesedni tudó, szerethető és szeretetet adni tudó felnőttekké.

                                                    Palatinus Pál, igazgató