Nagytiszteletű Molnár Máté vezető református lelkész húsvéti gondolatai

„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” (Jn 20,19)

Keresztyénként a Húsvétot az ünnepek legnagyobbikának szoktuk nevezni. Sokan ezt megdöbbenve olvassák talán, de Jézus Krisztus halála és feltámadása a keresztyén ember legnagyobb reménysége, kerüljön élete során bármilyen helyzetbe is. Jézus Krisztus halálával bűnbocsánatot, feltámadásával pedig örök életet ígér nekünk.

A keresztyén világ erre a két tényre alapozza hitét, erre építi fel gyakorlatilag az egész életét is. Emiatt alapvetően a Húsvétnak az örömről kell szólnia. Kettős érzés jelenik meg bennem e sorokat megfogalmazva. Egyrészt az, hogy van minek örülni, hiszen végre itt van a tavasz, a természet szemet gyönyörködtető csodáját láthatjuk bármerre járunk városunkban. A legtöbb embernek ezekben a napokban egy kis pihenés is adatik talán, ami megint csak örömteli dolog. A nagyhét eseményeinek újbóli megélése pedig hitet erősít, segít közelebb kerülni Istenhez.

Azonban nem lehet elmenni amellett sem, hogy nem tud mindenki ezekkel az örömteli érzésekkel azonosulni, hiszen a hétköznapi gondjaink, bajaink nem tűnnek el Húsvétkor sem. A világ mai állása sem feltétlenül a gondtalan jövőt mutatja nekünk. Biztos vagyok abban, hogy sokan, akik ezeket a sorokat olvassák az utóbbi gondlatommal azonosulnak inkább.

Tudod kedves olvasó, teljesen természetes dolog az, hogy időként felerősödnek bennünk a félelmeink, a kétségeink, vagy épp a tehetetlenségünk érzése. Ilyenkor kicsit úgy érezhetjük magunkat, mint a fenti igeversben a tanítványok. Bezárva kell várakoznunk egy olyan helyzetben, aminek nem igazán tudjuk a végkimenetelét.

Ugyanakkor Jézus bátorító szavai nem csak 2000 évvel ezelőtt voltak aktuálisak, hanem ma is azok. Azt üzeni nekünk, hogy: „Békesség nektek!” Úgy gondolom, nem tévedek, amikor azt írom le, hogy erre van mindannyiunknak most leginkább szüksége. A békességre.

Isten megadja nekünk azt a húsvéti békét és örömet is, ha engedjük Neki. Ez viszont egyedül rajtunk múlik, hiszen Isten megígérte, és ha Ő valamit megígér, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy teljesíteni is fogja.

Kívánom, hogy legyen elég bölcsességünk ahhoz, hogy okosan használjuk fel ezeket a napokat. Figyeljünk Istenre! Legyünk kicsit többet csendben! Látogassuk meg a templomot, legalább ezen az ünnepen. Imádkozzunk és olvassuk a Szentírást, hogy Isten mindezekkel megadhassa nekünk a békességet és örömet.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, békés és örömteli húsvétot mindenkinek!

Molnár Máté