Ballagás a Szegedi Kis István Református Intézményben
Kedves Ballagók! Tisztelt Vendégeink!
Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntök mindenkit intézményünk a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Technikum, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium középiskolai ballagási ünnepségén.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm:
v Kálmán Tibor urat, Békés város polgármesterét
v Nagytiszteletű Molnár Máté lelkész urat, a fenntartónk képviselőjét
v Kicska László intézményi lelkész urat
v a lelkészi kart
v Gellén János tanár urat, Gyülekezetünk főgondnokát
v Mucsi András tanár urat, iskolaügyi gondnokot
v a Presbitérium megjelent tagjait
v vezetőtársaimat: *Kis Eszter gazdasági igazgatóhelyettest *Dr. Pataki Ágnes általános igazgatóhelyettest, középiskolai intézményegység-vezetőt *Vég Gábor igazgatóhelyettest *Tyukodi Marianna kollégiumi intézményegység-vezetőt * Farkas-Piskóty Boglárka óvodai intézményegység-vezetőt.
Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm továbbá a mai napunk büszkeségeit, ünnepeltjeinket:
a 12.A/C osztály végzős diákjait és osztályfőnöküket: Kovácsné Lipcsei Andrea tanárnőt,
a 12.B osztály végzős diákjait és osztályfőnöküket: D Nagyné Kecskeméti Nóra tanárnőt.
„ Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt…” szól a jól ismert ballagási ének. Igen, egyszer minden véget ér. Így tovább kell lépni, elindulni egy másik úton az itt töltött évek emlékeivel, sikereivel. Az ember életében teljesen természetesen, előre meghatározott, olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életünk jelentős, felejthetetlen állomásai, s amelyek, emlékezetesek maradnak sokáig. Egy ilyen ünnepi alkalomnak a részesei vagyunk most. Elérkezett ez a várva várt nap, amikor búcsút vesztek iskolátoktól, egymástól, tanáraitoktól, itt maradó diáktársaitoktól, mindazoktól, akikkel együtt voltatok, együtt éltetek, tanultatok és dolgoztatok az itt eltöltött évek alatt. A búcsúzás keserédes érzésekkel teli pillanatai ezek.
Kedves Ballagók! Nagy utat jártatok be ahhoz, hogy fiatal felnőttekké váljatok. Ezen az úton kísérőtök volt a Jóisten, a szülők, a család és tanáraitok. Mindenkinek jár most a hála és a köszönet. A Jóisten megőrző, megtartó kegyelméért, a naponta megújuló szülői szeretettért, gondoskodásért, tanáraitoknak a tudásért, az emberségért. Ezért kérem, gondoljatok most Ti is néhány percig mindazokra, akik segítettek, bíztattak, bátorítottak Benneteket az elmúlt évek során. Hadd szóljak külön is az Édesanyákhoz, hiszen holnap, vasárnap Anyák Napja lesz. Én azt hiszem, szebb ajándék nem is lehet egy édesanyának, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, olykor a szigorúság, az odaadás nem volt hiábavaló. Én innen is szeretném megköszönni a gyermekeik nevében a szülői háznak az odafigyelést, a törődést. Intézményünk Tantestülete nevében pedig köszönjük Önöknek a bizalmat, a hűséget, köszönjük, hogy több éven keresztül hittek abban, hogy gyermekük a legjobb kezek között nevelődik, formálódik.
Kedves Szülők! Vannak az életünknek egyszeri és megismételhetetlen pillanatai: ilyen volt a gyermek megérkezése a családba, az első mosolya, az első szó, az első csínytevés, az első ölelés és sorolhatnám. Ilyen ez a mostani ünnepi, megható alkalom is. Kívánom, hogy még számtalan közösen megélt örömteli percekkel gazdagodjanak. És remélem, hogy az Önök büszkeségei, a mi diákjaink megállják helyüket további életük során is.
Kedves Kollégáim! Köszönöm azt a mérhetetlen türelmet, kitartást, odaszánást, amelyeket minden tanítási napon tanúsítottak, hogy diákjaink, a rátok bízott emberpalánták tudásban és lélekben gyarapodva fejezzék be középiskolai tanulmányikat. Ez az út nem volt mindig könnyű, de hiszem, hogy megérte.
Kedves Diákok! Az elmúlt évek alatt többször hallottátok, olvashattátok iskolánk alapvetését: Hit – Tudás – Szeretet Reményeim szerint meg is tapasztaltátok. Mert meggyőződésem, hogy hitben és szeretetben neveltünk, tanítottunk Titeket, tanáraitok tudásuk legjavát adták át Nektek, hogy felkészült és „érett” diáként érkezzetek meg tanulmányaitok első és igen komoly megmérettetésére, az érettségire. Most Ti következtek! Mi bízzunk Bennetek! Kívánjuk, hogy otthont találjatok a világban és boldog, elégedett felnőttként éljetek majd, hiszen hasznos életcélt találni és azt kitartóan megvalósítani - ez az egyik titka minden olyan életnek, amelyet érdemes megélni.
Kedves Ballagó Diákok! A tarisznyátokba az alábbi gondolatokat teszem:
„Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;
Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;
Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;
Merész leszek, mert annak kell lennem;
Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak;
Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;
Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet;
Felnézek... és nevetek... és szeretek... és magasba emelek.”
Köszönjük, hogy itt voltatok, hogy a diákjaink voltatok, hogy taníthattunk-nevelhettünk Titeket. Isten veletek!
Békés,2023. 05.06. Palatinus Pál, igazgató
