Dani Eszter prédikált a missziói vasárnapon

Mint minden évben, most is vendéglelkész szolgált a békési református gyülekezetben missziói vasárnapon. Dani Eszter, a református egyház zsinati missziói osztályának vezetője, aki cigánymisszióval is foglalkozik, október 26-án prédikált templomunkban. Az alábbiakban az ő prédikációját közöljük teljes terjedelemben.

Lekcio: Zsolt. 8.

Textus: Luk. 5:1-11.

Ma, ezen a missziói vasárnapon, amikor magunk is azzal a kérdéssel állunk Isten elé, hogy mire hív bennünket, mint gyülekezetet, mire hív bennünket személyesen, figyeljük meg Péter elhívását a felolvasott szakaszból.

- Hogyan készíti fel Jézust őt erre az elhívásra?

- Mi a Péter szerepe?

- És hogyan válik "alkalmassá"?

Péter és kis csapata fáradtan tisztogatták hálóikat. Egész éjjel keményen dolgoztak a hideg éjszakában. Ruhájuk átnedvesedett, szemüket csípi a fáradtság. De most hiába volt minden vesződés és szakértelem. Ezen az éjszakán nem fogtak semmit. Ez a nap kudarccal kezdődött. A kiszolgáltatottság átélésével… ilyen az ő kenyerük. Van, amikor nagy fogással érkeznek meg reggel, büszkén, boldogan mennek haza, és az eladott halak bevételéből még tartalékolni is tudnak. De előfordulnak ezek a rossz napok is, amikor üres hálóval, feszülten, lehajtott fejjel kezdődik a reggel.

De ezen a reggelen nagy tömeg tolongott a Genezáreti tó partján. Lassan kezd eljutni hozzájuk a tömeg jelenléte. Jézus, az új vándortanító van itt, épp ezen a reggelen. Egyre többet lehet arról hallani, hogy csodálatos gyógyulások történnek körülötte. És csodálatos erővel és bölcsességgel tanít! Kiváltság a közelében lenni!

A tömeg váratlanul szétnyílik, és a rabbi egyenesen Simon Péter felé tart. Arra kéri, hogy beszállhasson a hajójába, és onnan taníthasson. Ez egy váratlan fordulat. Az előző órákban épp kudarcot vallott halász és hajója hirtelen középpontba kerülnek. Jézus tanítása békességet és erőt áraszt. Reménységet a hétköznapok sokszor kilátástalannak tűnő küzdelmei között. Sokáig hallgatták volna még, de a nap egyre magasabban jár, a hőség egyre elviselhetetlenebb. Jézus hazaküldi a sokaságot.

És ugyanekkor Pétert arra kéri, hogy evezzen a mélybe. Talán folytatni fogja a tanítást, már csak nekik, a halászoknak? Nem! Megdöbbentő a következő utasítása: Vessék ki a hálót fogásra! A beszédhez ért ez a tanító, gyógyítani is tud… de kétséges, hogy a halászathoz értene…! Nappal, a legforróbb órában lehetetlen halat fogni! Péternek mégis, ebben a pillanatban el kell döntenie, hogy mit tegyen!? Egyszerűbb lenne, ha másik hajóba szállt volna Jézus. A Mesterrel szembeszállni nem akar, de a nyilvánvaló szégyentől fél. Nem húzhatja tovább, Jézus itt van, kéri, és neki döntenie kell. Szakmai tudása, racionalitása alapján visszautasítja, vagy minden lehetetlensége, irracionalitása ellenére enged Neki?! És ezzel még a hajója felett is átadja a kontrollt, az irányítást? – Ez lett a legnagyobb kihívása a Jézussal való találkozásnak!

Péter hezitálva bár, de enged. Nem boldog meggyőződéssel, csodára várva… Inkább félve, bizonytalanul. De teszi, amit Jézus kér. Beevez a mélyre, és leengedi a hálót a vízbe… semmit nem várva… szégyenpírral az arcán. És hirtelen a víz megmozdul! Halak sokasága tódul a hálóba! A háló pillanatok alatt soha nem tapasztalt mértékben megtelik!!! Hihetetlen csoda! Más, mint a betegek gyógyulása… egészen különleges, mondhatnánk akár értelmetlennek, önzőnk – személyre szabottan neki szól.

És ekkor Péter lelki szemei megnyílnak. Rádöbben, hogy az a rabbi, aki a hajójában áll, aki ennyire közel jött hozzá, hogy Ő nem csupán egy próféta! Nem egy a sok vándortanító között – hanem maga Isten! A mennyből alászállt Isten Fia! És ekkor döbben rá arra is, hogy ő pedig Isten Fia mellett bűnös ember. Méltatlan. Egészen mélyről, a szívéből tör elő az Írásból jól ismert mondat: "Jaj nekem, elvesztem, mert bűnös ember vagyok, és a Seregek Urát látták a szemeim!" Ebben a pillanatban Jézussal valami olyan egzisztenciális mélységben találkozik, ahol semmi magyarázat, tanítás nem szükséges. Itt áll előtte Jézusban Isten, a Mindenható – és szemben vele ő, a gyarló ember. Ezt az állapotot nem lehet sokáig fenntartani. Jézus ragyogó tisztaságában az addig kissé szürkés fehérnek tűnő élete egyértelműen piszkos. Fekete. "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Nem vagyok méltó! Menj el tőlem… bűnös vagyok… és nem is tudok ezen változtatni.

A mély találkozás megtörtént. Amit nem ismert fel Péter Jézust hallgatva, azt az engedelmességben, a csodát megtapasztalva meglátta. Felismerte, hogy ki Jézus – a mindenható Isten Fia, és hogy ki ő… bűnös, elveszett. Ez után a felismerés után kapja az elhívást!

Mert VAN BOCSÁNAT! Jézus szeretete megtisztít, felemel, küldetést ad!

És ekkor Jézus szelíden, de határozottan megszólal: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!" Kiválasztottalak. Új útra hívlak. Olyan útra, amihez szükség volt a felismerésre, annak megsejtésére, hogy ki az Isten, és ki az ember Isten jelenlétében. Olyan útra, amit nem lehet saját erővel, saját szaktudással biztonságosan járni. Valami olyat fogsz csinálni, mint most… Nem akkor lesz tele a háló, amikor a te szakmai tudásod azt biztosítani véli… Az engedelmesség lesz a kulcs. Akkor éled át a csodát, amikor a Lélek indítására engedelmesen kiveted a hálót… Mindegy, hogy alkalmas az idő, vagy alkalmatlan. Nem számít, hogy alkalmasnak érzed magad, vagy nem…

Az alkalmasság egyetlen kérdése: Kész vagy-e feladni a saját kontrollodat, és figyelni a Lélek indítására? Elismered-e hogy te ember vagy, Ő pedig Isten? Szükséged van Rá. Ő pedig úgy döntött, hogy szüksége van rád. Nem nélküled, hanem veled akarja tervét megvalósítani a földön. Hatalmas tervébe belevon… követe lehetsz ott, ahol élsz! Csodákat élhetsz át! Igen, szüksége van a hajódra, hogy taníthasson, szüksége van a kezedre, a lábadra, a mosolyodra, hogy szeretete megjelenjen… bizonyságtételedre, hogy az emberek halljanak Róla.

Nem megy el tőled, ha felismerted, hogy nem vagy méltó, hanem megtisztít, magához ölel és feladatot ad… ami izgalmas, élettel teli… ami reményteljes jövőt ad eléd!

És Péter mindent otthagyva követte ŐT. Sok mindent nem értett még. Fogalma sem volt, hogy mit is jelent ez az út. De megtette a következő engedelmes lépést. Mint mikor Jézust befogadta a hajóba… ő csak ennyit látott – Jézus már akkor látta a történet egészét, annak végét is. Minden kicsi lépést tudatosan adott Péter elé. Formálni, vezetni akarta. S Péternek elég volt lépésről-lépésre engedelmeskedni. Elég nekem és neked is testvérem! Istennek terve van velem, veled! – Ez a jó hír! Izgalmas, csodákat is tartalmazó élet! Nem látjuk a végét. Csak egy-egy lépést. Mindig egyet… de abban bizalommal követve megnyílik a következő és az azt követő. Keressük az Ő hívását és engedjünk neki!

"A mi alkalmasságunk pedig Istentől van!..."

Ámen