Fáklyás menet március 15-e tisztele
„A Zilahi Ev. Ref. Kollégium a XVI. század folyamán, a reformáció elterjedésével egy időben jött létre.” 1902-ben vette fel a Wesselényi nevet, mert a híres erdélyi nemes család akkor már több mint egy évszázada támogatta az iskolát. Az 1948-as államosítás után 1991 őszén indulhatott újra a református szellemiségű oktatás. A zilahi és a békési gimnázium között ─ tudomásom szerint ─ 1995-ben jött létre testvériskolai kapcsolat, mely sokáig csak búvópatakként egzisztált. 2014-ben aztán a „Határ elválaszt, a hit összeköt” program végre anyagi hátteret is biztosítván újra életre kelt a kapcsolat. Zilahi diákok Békésen, békési diákok Zilahon szolgálhatnak, pihenhetnek, barátkozhattak egymással.
A zilahi program
Az 1848-as pesti forradalom emléknapját, március 15-ét Zilahon ünnepelhette a Szegedi Kis István Ref. Gimnázium küldöttsége. Az élmény felejthetetlen, hisz mi vezethettük azt a fáklyás menetet, mely a Szakszervezetek Művelődési Házában megtartott ünnepi műsor után a Wesselényi-szoborhoz vonult koszorúzásra. Boldog, ragyogó arcok mindenütt, az együvé tartozás örömének csillogása a szemekben.
Délelőtt az istentiszteleten vettünk részt, majd rövid műsorral szolgáltunk a templom mögötti obeliszknél. Este már korán elfoglaltuk helyünket a meghirdetett március 15-i műsorra, mert vendéglátóink figyelmeztettek bennünket, nem lesz ülőhelyünk, ha későn érkezünk. Így is volt. A terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Idősebbek, fiatalok, középkorúak, gyerekek vegyesen. A széksorok mellett rengetegen álltak, akiknek már nem jutott ülőhely. Először az RMDF nevében köszöntötte a nézőket Hegedüs Csilla, az RMDF kulturális főtitkárhelyettese, aki elmondta, hogy bizony Kolozsvárott még mindig nem tudnak érvényt szerezni a törvénynek, hogy kiírhassák magyarul is az utcaneveket, és a boltok cégtábláin magyarul is megjelenhessen a felirat. Ezután románul felolvasták Szilágy megye prefektusának köszöntését, majd magyarul a magyar miniszterelnök ünnepi köszöntését. Ezután következett a tánccsoportok, színjátszók ünnepi műsora, melyben felléptek a környék magyarlakta településeinek fiataljai.
A napról így nyilatkoztak diákjaink:
"Nagyon jó volt az ottani magyarokkal együtt tölteni a márc. 15-i ünnepet. Legjobban a közös Himnusz tetszett."
"Összetartó közösség, ez felemelő."
"Nagyon tetszett , mert másabb volt az istentisztelet, és nagyon jól éreztem magam."
"Az emberek jobban odafigyeltek a prédikációra. Jól éreztem magam."
"Az istentisztelet egy élmény volt, a templom különlegesen tetszett, az ünnepség szép volt."
"Megtisztelő volt, hogy mi is megjelenhettünk"
"Nagyon szép Zilah városa. Nagyon meglepett a magyarok sokasága,rengetegen voltak a templomban ,az igazgató úr nagyon közvetlen ,szimpatikus."
"Nagyon jól éreztem magam ,mert szívélyes volt a fogadtatás. Romániában magyar nyelvű,hazafias istentisztelet és ünnepi megemlékezés volt."
"Tetszett a hangos éneklés."
" Tetszett, hogy itt sokkal lelkesebben énekeltek, és hogy az ünnepségen beszéltek a magyarok összetartásáról."
"A körülöttünk lévő emberekben érződött a hit, erő, kitartás. Nagyon tetszett, ahogy énekeltek, szépen, hittel teli, örömmel és várakozással. A dicsértekben, ahogy egyre erősebben énekeltek. Szimpatikus volt a lelkipásztor. A gyülekezet örömmel és kíváncsian várt minket."
" Sokkal komolyabban veszik az itteniek a vallást."
"Nagyon jól éreztem magam. Kellemesen meglepett, ahogy az itteni magyarok viselték a magyarságukat… Jól esett, hogy többen is viseltek a magyar kokárdát. J"
"Örülök, hogy vihettem a fáklyát."
Az ünnepség előtt szép kirándulást tettünk Zsibóra. Kevesen tudják, hogy a híres Wesselényi család birtoka volt hajdan. Ma már kisebbségben élnek itt a magyarok. Sajnos az önfeladás szomorú eseteiről is hallhattunk a helyi református közösség lelkészétől, Hőgye Gaál Robertótól. A kazettás mennyezetű kis magyar templomot szinte agyonnyomja a mellette nemrég felépített román ortodox templom. A magyar nyelv használatáért, a magyar tannyelvű iskoláztatásért napi szinten folyik a harc.
A kis templomnak külön érdekessége, hogy szószéke és az Úr asztala a környékben bányászott márványból van kifaragva. Ez azért érdekes, mert a környékben nincs márvány. Csak ezt a két tömböt találták. Jó lenne, ha a hely zarándokhely lehetne.
A templom után a botanikus kertbe mentünk, mely a híres Wesselényi-kúria parkjában van. Diákjaink így látták:
"Mi volt szép Zsibón ? - A templomban a zsibói márványból készült szószék. A botanikus kert összessége."
"A "Wesselényi" templom:
Nagyszerű kis templom volt. Gyönyörű belső térrel rendelkezett (pl.:kazettás mennyezet). Az előadó nagyon tetszett, és fontos dolgokat mondott el a templomról és a Wesselényi családról. Ez a megálló is jóra sikeredett."
"Nagyon szép volt minden. A botanikus kertben nagyon sok új dolgot láttam. A halak tetszettek a legjobban."
"A templomban szép volt a festett mennyezet."
" Zsibóban a ref. templomban az egyedi szószék tetszett a legjobban." A botanikus kert nem. Nem szeretem a növényeket."
"Zsibón szép volt a templom. Kicsit kicsi volt, de szép volt a mennyezet. A szószék zsibói márványból készült."
"A zsibói templomban szép volt a fából készült kazettás mennyezet és a zsibói márványból készült szószék."
"Nagyon tetszett a botanikus kert. Kellemeset sétáltam. Jól esett a friss levegő, és nagyon tetszett a rengeteg állat, és a sok különleges növény. A zsibói templom is nagyon tetszett! Főleg a szószék koronáján a latin szöveg , amit persze le is fordított nekem a Tiszteletes!"
"Nagyon tetszettek a botanikus kertben a különféle növények, különleges kaktuszok, szép japán hidak, kapuk, házikók. Még jobban tetszettek a halak. A református templom is szép volt, különösen az orgona tetszett nekem."
"Nekem Zsibón a botanikus kert tetszett a leginkább. Az állatok, a sok szép növény, és a japán vagy kínai építészet."
"A pulykák és a kaktuszok."
"Nekem a kaktuszok tetszettek a legjobban."
"A botanikus kertben a vízre helyezett kövek, amin át lehetett menni, kelni. Nagyon tetszettek a teknősök és a halak. Volt egy nagyon nagy fa,valószínűleg banánfa vagy valami hasonló."
"Egy órára betekintést nyerhettem Amazónia, Afrika, Dél-kelet Ázsia trópusi növényvilágába, mely rendkívül izgalmas túra volt. A mérsékelt öv növényeit is ízlésesen rendezték el köztéren. A nap csúcspontja!"
"Érdekes volt Zsibó régi története."
"A templomban a kazettás mennyezet tetszett. Nagyon szépnek találtam a szószéket is. A botanikus kertben a sok szép virág és a vicces halak. Volt egy akvárium, amibe sok pici hal volt. Bele lehetett nyújtani a kezünket, a halak meg leették az elhalt bőrt. Olyan vicces volt!Gyönyörű volt a táj is. Köszönöm szépen, hogy eljöhettem!"
Az útra diákjainknak készülniük is kellett. Az egyik előadásból a következő dolgok maradtak meg a fejekben:
Ki volt Wesselényi Miklós?
"Politikus volt, Zsibón élt, Kossuth Lajos volt az ügyvédje."
"Apjától örökölte testi adottságait, katona családból származott, Zsibón lakott, és Kolozsvárott egy ideig felsőtáblatag volt, Széchenyi idejében élt , és segített is neki."
"Katona családból származott, felkerült a felsőtáblára, Zsibón született."
"Részt vett a kolozsvári országgyűlésen, ahol kimondják Erdély és Magyarország unióját. A pesti árvízben mentette a lakosságot. Elvesztette hitét abban, hogy Magyarország önálló ország lehessen. A család morvaországi városba költözött, a hazautazásban megbetegedett, tüdőgyulladást kapott és 1850-ben meghalt."
"Báró Wesselényi Miklós apjától örökölte erős testalkatát. Katona családból származott, egy perben Kölcsey volt a védőügyvédje, 3 évet kapott, amit elkezdett a budai várban letölteni, ám súlyosbodó szembaja miatt 2 hónap után kiengedték. Lux Anna volt a felesége, Szilézia egyik városába mentek kezeltetni a betegségét."
"Zsibó a Wesselényi családról lett híres ."
Kirándulásunk első napját Nagyszalonta, Hegyközkovácsi és Nagyvárad nevezetességeinek felkeresése határozta meg.
Nagyszalonta első állomásunk volt. A pénzváltás után az Arany Múzeumban kaptunk igen élvezetes tárlatvezetést. A Csonka torony legfelső szintjén elmondtuk a Toldi 1. énekét ─ már aki tudta─, hál’ istennek többen tudták. A buszon mindenki leírhatta élményeit:
"Sok képet láttam, amiket máshol nem láthatok. Nagyon féltem a lépcsőn!"
"Nagyon tetszett, ahogy a bácsi viccesen adott elő mindent. Nagyszalonta szép hely. A legjobban a Petőfi és Arany –szobor tetszett. Arany ládikája is érdekes volt. Remélem el tudok ide jönni a jövőben is."
"Nagyon jól éreztem magam. Ami nagyon megmaradt, az a Petőfi és Arany-szobor. Nagyon tetszett az is, ahogy bemutatta az igazgató a múzeumot. Igaz, hogy harmadszorra voltam itt, de még mindig élveztem."
"Értett a diákok nyelvén."
"Nagy kedvű, vidám igazgató vezetett végig minket."
"Nagyon tetszett, hogy az idegenvezető úr hazafisága érvényesült határon-túli magyarsága ellenére."
"Magával ragadó, jó előadó. Érdekes volt hallgatni."
"Nagyon szimpatikus volt az igazgató."
" Jó volt, hogy az eredeti toronyban volt berendezve a kiállítás."
"Jó volt az egész."
"(király) idegenvezető. Közelebb hozta Aranyt. Veszélyes lépcső/korlát."
"Jó fej idegenvezető."
"Fergetegesen jól éreztem magam, nagyon jó fej volt az idegenvezető. Elég sok érdekes dolgot láttam. De nekem az ablakok tetszettek a legjobban...")
"Tetszett az igazgató úr bemutatása, humorérzéke."
"Különösen tetszett az, hogy láthattam a relikviákat. Számomra ez a kis kitérő csodás élmény volt."
"Hideg volt... Hallottam az igazgatótól új dolgokat."
"Nagyon tetszett, ahogy értett a fiatalok nyelvén az igazgató úr, ezért lehetett rá figyelni."
"Tetszett a sok kép, az épület és a bejárat feletti szobor."
"Az igazgató nagyon barátságos és vicces volt."
"Szívesen elmennék máskor is."
"Én jól éreztem magam."
"Az igazgató úr remekül megtalálta velünk a közös hangot."
"Sok érdekességet láthattunk itt, többek között Arany János diákládáját, ami nagyon tetszett nekem, mert a Légy jó mindhalálig c. könyvben is volt említve diákláda, és végre láthattam élőbe is egy ilyet. Az igazgató úr, aki előadást tartott Arany életéről, nagyon szimpatikus és vicces volt, nagy átéléssel beszélt. Még nekem nagyon tetszett Arany János dolgozószobájának bútorzata, érdekes volt látni, hogy régen milyen körülmények között dolgoztak ,és hogy Arany Jánosnak milyen holmijai voltak.
"Én most voltam másodjára ebben a múzeumban. Jó volt felfrissíteni magamban az élményeket, amit régen tapasztaltam. A vezetőnk még mindig ugyanúgy beleéli magát a munkájába, történelembe. Ért a fiatalok nyelvén, ezért nevettünk a történetein, ahogyan elmondta. Próbáltam a lehető legtöbbet megjegyezni. Szépen be volt rendezve a múzeum, tetszenek a régi írásos emlékek, nagyon szépek voltak a festmények. Megismerhettük még Nagyszalontát, az itt született híres magyarokat. Mesélt Arany családjáról, ami nagyon érdekes és egyben picit szomorú is volt, hogy az akkori okos embereknek milyen nehéz volt a megélhetés, mint ahogy ő is Debrecenbe nehezen tudott tanulni, anyagi nehézségei miatt. Ez tanulságos lehet a mai emberek számára is. Kitűnő volt a vezetőnk, szívesen hallgattam volna még tovább is a történeteit Arany Jánosról és családjáról."
Nagyváradon a Szent László székesegyházban nagy nyugalomra találtunk. Felelevenítettük a Szent László-himnuszt, a Janus Pannonius-verset, Aranytól a Szent László legendáját, és énekeltünk is. Zarándok utunk második állomásáról így írtak diákjaink:
"Nagyon tetszett a székesegyház. Jó volt az a kis csend, ami bent volt. A séta során nagyon szép parkot láttunk."
"A székesegyház nagyon tetszett. Kicsit el tudtunk csendesedni. Az udvar, ahol jártunk a templom után, az is szép volt, rendben volt tartva. A séta folyamán is nagyon tetszett egy park és az ott lévő galambok, akik nagyon közel szálltak. Sikerült meg is örökítenünk. És a templom is nagyon szép volt.
"Közvetlenek az emberek, A Körös folyó rendezett partján tett séta csodálatos volt."
"A templom nagyon szép volt, gyönyörű építészeti alkotás barokk stílusban. A templom visszhangzott, ahogy a tanárnő énekelt. Nyugalom, lelki csend áradt a falakból, megérintett a >hely szelleme<. A templom nagyon díszes és sokkal másabb, mint a református templom."
"Nagyon szép a Szent László székesegyház. Gyönyörű a Körös-part."
"Nekem legjobban a templom akusztikája tetszett."
"Nagyvárad szép város, kedvesek itt az emberek. Nagyon jó volt a Körös mellett sétálni. Ahogy sétáltunk a városban, elég kevés magyarral találkoztunk, még magyar feliratú táblákat se láttunk, ez azt jelenti, hogy a lakosság több mint fele román."
"A templom gyönyörű volt. Talán még a budapesti Bazilikánál is egy icipicit szebb volt. A séta is jó dolog volt, tudtunk fotózkodni Vikivel."
"A sirályok >sirályok< voltak."
"…nagyon szép a templom minden egyes része, minden ember, aki katolikus, gyónhat és a saját szentjéhez imádkozhat. Isteni légkörben részesülhettünk Nagyváradon rengeteg régi épület található, sok itt a látnivaló, a szobrok lenyűgözőek (pl. Szent László-szobor), az emberek barátságosak, segítőkészek."
"Kiváló az akusztikája a templomnak."
"Nagyváradon a Szent László székesegyház tetszett a legjobban, gyönyörű."
"A Szent László-himnusz gyönyörű volt és a közös éneklés is."
"Olyan gyönyörű volt a katolikus templom. De annyira, hogy a szívemig hatolt. Nem tudom miért, de elkapott a sírás. Még az is csodaszép volt, mikor Eszter néni énekelt, és az csodaszépen visszhangzott. A végén, mikor abbahagyta az éneklést, még egy kis ideig hallatszódott. Gyönyörű. A másik jó dolog az volt, hogy volt szabad séta… Annyit nevettünk."
"A templom gyönyörű szép volt. Nagyon tetszett, mert a nyugalom sugárzott belőle."
.
Hegyközkovácsi fontos település számunkra. Valamikor Békésről több család is ide települt. Az ő sorsuk megidézi a XX. század magyar történelmének tragédiáit. A falu majdnem szín magyar település. Jórészt Nagyváradra járnak be a felnőttek dolgozni, a gyerekek iskolába, de a környék jó termőföldje is ad munkát. Igen örvendetes, hogy a település gyarapszik, egyre több a keresztelés. Forró László tiszteletes úrral a templomban beszélgettünk. Diákjaink így emlékeznek az elhangzottakra:
"Tetszettek a történetek, és jó érzéssel tölt el, hogy majdnem 100%-ban magyarlakta település."
"Hegyközkovácsi majdnem 100%-ban magyar és református település."
" A faluban mindössze 9 román család van."
"A templomban hideg volt."
" Jó volt olyan helyre jönni, ahol magyarul beszélnek és reformátusok. Nem tartozik a gazdagabb falvak közé, de igenis szép volt. Aranyos volt a lelkipásztor. Bárcsak nálunk otthon is ilyen kedves lenne."
"Megtudhattunk sok új információt, pl. : hogy a legkisebb falu. Számomra ez nagyon remek volt."
" Ahhoz képest, hogy kevesen laknak, elég nagy a mozgás!"
"Nagyon sokan települtek át Békésről. A templom kicsi volt, és szükség lesz a felújítására. A leghosszabb utcát Békés útnak nevezik."
"Jó volt tapasztalni, hogy összetartanak, próbálkoznak és segítik egymást. Örültek annak, hogy ott jártunk, és olyan dolgokat mesélt a bácsi, amelyek meghatóak voltak."
"Julika néni illatosítóba lépett."
"A falu lakossága 735 fő. 12 baptista van. A faluba pár éve 9 román család költözött be, 8 család tud ebből magyarul. A református templomban balra ülnek a nők, középen a gyerekek és jobbra a férfiak. Református a lakosság. Elterjedt családnevek a Szűcs és a D. Szabó. A lakóknak békési gyökereik vannak. Itt van eltemetve pl.: Békési Sándor is."
" A falu lakossága 735 fő. A népesség gyarapszik. Szinte csak magyarok vannak. 9 román család van, de ebből csak 1 beszél románul, a többi magyarul. A lakóknak békési gyökereik vannak."
"Jó volt, hisz megtudhatunk a régi békésiekről mindent, azt például, hogy hogyan próbáltak megélni. Az emberek nagyon kedvesek voltak."
"A törökök lerombolták, majd 3 család beköltözött. A dzsentrik eladósodtak, és a bank elvette a földjeiket. Ekkor gondolták úgy a békési gazdák, hogy a jobb megélhetés, a jobb termőföld érdekében ─ mivel Békés és környékén már nem volt szabad föld ─ kiköltöznek Hegyközkovácsiba. Két helységbe települtek vallás szerint. Mezőfalvára a baptisták, Hegyközkovácsiba pedig a reformátusok költöztek. A Ceauşescu-érában végül a mezőfalviak kénytelenek voltak beköltözni Hegyközkovácsiba, ugyanis az erőszakos falurombolást ott kezdték el. Az baptisták ezek után felvették a református vallást… Mezőfalván csak egyetlen egy ház maradt meg a régi időkből, egy öreg néni háza, aki nem engedte ledózerolni a házát. Amikor a munkások kezdték volna a munkát, ő benne maradt, és ő onnan nem mozdult. >Rajta keresztül bontsák le a házát<, így végül a munkás meghagyta."
"Forró László elmesélt több történetet is, hogy hogyan jött létre Hegyközkovácsi: a Békésiek betelepedtek, mert itt jobbak voltak a termőföld viszonyok. Aztán leválasztották Hegyközkovácsit Magyarországról Trianon miatt, majd a II. Bécsi döntés visszaadta Magyarországnak, de a II. világháború elvesztése miatt újból vissza kellett vonulni a trianoni határok mögé. Volt szó egy Okány család történetéről is, de azt most nem írom le. Nagyon jó volt ez a kirándulásrész is."
"Politikai okokból agyonvertek a 33 éves református lelkészt... A fiam lehetett volna. Semmit nem tudunk a világról."
"Hegyközkovácsi a lépcső alsó foka a Heggyel kezdődő városok sorában".
"Ebben az évben 9 család telepedett be, ebből 1 család román nyelven beszél, de a gyermekük már nem.
" A betelepedők között volt baptista, katolikus stb. Ők lemaradtak előző vallásukról, és a reformátust gyakorolják."
"A baptista imaházat nem engedték lerombolni, hanem lebontották, és téglánként áthordták, majd újból ugyanazt ugyanúgy felépítették."
"Nagyon tetszett a templom, aranyos és takaros."
" A falunak 735-736 a lélekszáma. A templomukban Csokonai Vitéz Mihály 1792 karácsonyán prédikált. Sokan települtek be oda Békésről. A falu református vallású. 100%-os magyar arány volt a faluban, később 9 román odaköltözött, ebből 8 család teljesen átmagyarosodott, és csupán csak egy román család van még, akik nem magyarosodtak át. Volt egy Okányi család, ahol 10 gyerek volt , de a deportálások miatt különváltak… Ennek a családnak a történetével nem ismerkedhettünk meg. A lakosság száma folyamatosan nő."
"Folyamatosan növekszik a lakosság. 735-en laknak itt. Emlékművet állítottak azoknak a családoknak, akiket a szomszéd falukból kiköltöztettek. Legnépesebb családok az Okányiak, Balogok, Béresek. Volt egy olyan Úr, aki 100 év múlva azt a házat vette meg Békésen, ahonnan az ősei kiköltöztek."
"Egy Okányi családról is hallottunk, akik Békésről származtak, és 100 év után visszaköltöztek véletlen abba a házba, amelyikben laktak az őseik. A padláson talált képek alapján ismerte fel rokonait."
"Nagyon tetszett az Okányi család története, akik 100 év után visszatértek ugyanabba a házba, ahol még az ősei éltek. A templom nagyon hasonlított a békésire."
.A kirándulást egyfajta zarándokútnak szántuk, ahol nemcsak a nevezetességeket lelhetjük fel, hanem önmagunkra is találhatunk. Persze mindenki mást várt az úttól. Íme néhány példa:
.
Mit várok az úttól ?
"Legyen élményekkel teli és érezzük jól magunkat."
"Azt várom,hogy jobban megismerjem a határontúliakat."
"Megismerni a határon túli magyarokat."
"Egy jó ünnepséget. Toleranciát, politikamenteséget."
"Én azt várom ettől az úttól,hogy jobban megismerjek egy másik kultúrát."
"Kulturális élményt."
" Pihenést,kikapcsolódást, szórakozást."
"Engem legjobban az érdekel,hogy milyen életkörülmények közt élnek."
"Sok szép helyet. Jó hangulatot."
"Én szeretnék ezen az úton kikapcsolódni, pihenni, megismerkedni új emberekkel, és csupán jól érezni magamat."
"Megismerni az itteni magyarokat, megtudni, hogyan ünneplik ezt a magyar ünnepet. Élményekkel teli utazást. Jó beszélgetést és azt, hogy érezzük jól magunkat."
"Örülök,hogy itt lehetek, és hogy jó a közösség is. Én azt várom az úttól , hogy jól érezze magát mindenki, aki eljött."
"Örülök, hogy itt lehetek. Remélem, jól fogjuk magunkat érezni , és sok látnivalót megnézzünk. Kíváncsi vagyok ,hogy ünneplik Erdélyben a március 15.-ét."
"A csapatunk összekovácsolt közösséggé váljon. Új dolgokat lássak. Felejthetetlen legyen a kirándulás."
Amit megfogalmaztunk elvárásként ─ azt hiszem ─ sikerült megvalósítani. Vendéglátóink, a Zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatója, Bara Lajos István úr és az iskola hitoktatója, Szilágyi Zoltán tiszteletes úr mindent megtett, hogy biztonságban és jól érezzük magunkat. Köszönjük ezúton is tapintatos, szeretetteljes vendéglátásukat. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy lehetővé tették ezt az utat, köszönjük iskolánk vezetőségének, hogy cselekvő hazafiságként állták az út szállás- és étkezési költségeit. És nem utolsósorban köszönjük a szülőknek, hogy elengedték gyermekeiket .
Őszintén reméljük, hogy diákjaink olyan élményekkel gazdagodtak, amelyek megerősítik őket hitükben, identitástudatukban, nyelvünk, kultúránk és az élet szeretetében.
Az út szervezője: Egeresi Julianna tanárnő és az út írnoka: Gellénné Körözsi Eszter
Békés, 2015. március 27.