Temetés- miért énekelnek a reformátusok a koporsó mellett?

A temetés református felfogás szerint egy istentisztelet, ahol a hozzátartozók és ismerősök búcsút vesznek szeretett halottjuktól, és hálát adnak életéért Istennek, az élet Urának. Az istentisztelet két fő része az igehirdetés, valamint az imádság. Az igehirdetés során a lelkipásztor a Bibliából olvas fel egy szöveget, amely alapján arról beszél, hogy hitünk szerint az élet nem ér véget a koporsónál, mert az ember lelke halhatatlan, és aki élete során hitt Jézus Krisztusban, annak Istennél örök élete van. A temetési prédikációban a lelkipásztor ismerteti az elhunyt életrajzát, majd imádkozik a családért, hozzátartozókért. Az éneklés egyben imádság is, amely során az ember kifejezi Istenbe vetett hitét, örömét, bánatát. Így a temetésen elhangzó énekek is a keresztyén reménység és hit kifejezési formái. Minden alkalommal elhangzik a 90.zsoltár („Tebenned bíztunk eleitől fogva…”).