János Zsigmond (1540-1571)

II. János néven megválasztott magyar király, Erdély első fejedelme, akinek az erdélyi önálló államiság megteremtése fűződik a nevéhez. Szapolyai János király és Izabella lengyel hercegnő fia. Hatalma a keleti országrészre terjedt ki. 1541-ben, Buda török kézre kerülése után édesanyjával Erdélybe távozott, ahol viharos évek következtek. Kisgyermek korában Martinuzzi György barát uralkodott helyette a királynővel, de annak meggyilkolása után 1551-ben Lengyelországba távozott a királyi család. 1556-ban az erdélyi rendek hazahívták őket. Izabella 1559-es halála után János Zsigmond vette át a kormányzati ügyeket. A törvényhozás nyelvévé a magyart tette, és igyekezett állama helyzetét erősíteni. Erdély helyzetét jól mérte fel, és elfogadta azt a tényt, hogy csak török hűbéres államként van esély a fennmaradásra. 1566-ban Szulejmántól szövetség levelet kapott, amelyben garantálták Erdélynek a szabad fejedelemválasztást. Erdély nem egyesülhetett Magyarországgal, ezt látva János Zsigmond a II. Miksával kötött 1571-es speyeri egyezményben lemondott a királyi címéről, és fejedelemnek nevezte magát. János Zsigmond katolikusnak született, de miután a reformáció megérkezett Erdélybe, áttért lutheránusnak majd reformátusnak. Udvari papja, Dávid Ferenc hatására végül unitárius lett, és ebben a hitben halt meg. Uralkodása alatt az országgyűlés több határozatot hozott a vallásszabadság tárgyában. Az 1568-as tordai országgyűlés 1568-ban kimondta a katolikus, lutheránus, református és unitárius vallás szabad gyakorlatának elvét.