Makkai Sándor (1890-1951)

Makkai több más neves kortárs teológushoz hasonlóan Erdély szülötte volt. Apja tanár volt Nagyenyeden. Kolozsvárott, Nagyenyeden és Sepsiszentgyörgyben járt gimnáziumba, a kolozsvári teológián és a kolozsvári tudományegyetemen pedig hallgató volt. Már fiatalon verselt, bár később regényeket is írt. 1912-ben Böhm József tanítványaként bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1912-ben segédlelkész volt Nagyenyeden, de egyúttal hitoktató lelkész is volt Kolozsvárott. 1913-ban megnősült, két fia született. Lelkészi oklevelét 1914-ban kapta meg, egy év múlva Vajdakamaráson lelkész volt, valamint a kolozsvári teológián tanított. 1917-18 között Sárospatakon is tanított a teológián, ahonnan hazahívják a rendszeres teológiai tudományok tanárának. A román uralom idején, 1922-ben megválasztották erdélyi püspökhelyettesnek, majd 1926-ban püspöknek. Mint egyházvezető, a kisebbségi magyarság megtartásáért, a bibliaiskolák, az istentiszteletek és az egyházi iskolák megmaradásáért harcolt. Népszerű könyvek szerzője is volt. Mivel egészsége megrendült, 1936-ban lemondott állásáról, és áttelepült Magyarországra, ahol a debreceni teológiai kar tanára lett. 1937-ben Corvin Koszorúval tüntették ki. A háborús években egy ideig a teológiai kar dékánja is volt, emellett debreceni presbiter, egyházkerületi tanácsbíra, konventi missziói előadó, zsinati tag és zsinati tanácstag is volt. 1945-ben népbírósági perbe fogták „népellenes bűntett” vádjával, de a tanúk tisztázták, és felmentették a vádak alól. 1948-ban nagy szerepe volt a Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház közötti megállapodás tető alá hozásában. Mint missziói előadó részt vett a háború utáni ébredésben, az élő hitre jutott egyháztagok gyülekezetekbe szervezésében. 1951-ben hunyt el.