Dávid Ferenc (1510-1579)

A hagyomány szerint 1510-ben született, de ez bizonytalan. Családja Kolozsvárott iparos mesterséget űzött, német anyanyelvűek voltak. Iskoláit szülővárosában, Gyulafehérváron, Wittenbergben és Frankfurtban végezte. 1551-ben tért haza külföldről, és mint katolikus pap tevékenykedett. Besztercén iskolaigazgató is volt, Péterfalván és Kolozsvárott pedig lelkész. Kolozsvárra 1555-ben hívták meg főlelkésznek. Hazatérése után nem sokkal csatlakozott a reformáció lutheránus ágához. A magyar lutheránusok hamar püspökké is megválasztották. Hamarosan áttért a református vallásra, ahol szintén megválasztották püspöknek. 1566-ban már unitárius szellemben prédikált Kolozsvárott, János Zsigmondot is rávette, hogy áttérjen erre a hitre. Az unitáriusnak is püspöke lett. 1568-ban elérte, hogy a tordai országgyűlés vallásszabadságot adjon a szentháromság-tagadóknak. János Zsigmond halála után, 1571-ben a katolikus Báthory István lett Erdély fejedelmet, aki nem kedvelte a protestánsokat. A gyulafehérvári unitárius nyomdát azon nyomban elvette az unitáriusoktól. Az 1572-es marosvásárhelyi országgyűlésen megerősítették ugyan a protestáns felekezetek vallásszabadságát, de kimondták a hitújítás tilalmát, tehát új tanokat már nem volt szabad hirdetni. 1576-ban Báthory Kristóf vette át Erdély kormányzását, aki perbe fogta Dávidot. Dávid egyre inkább az Ószövetség felé fordult, elvetette a csecsemőkeresztséget is. 1579. november 15-én hunyt el Déva várának börtönében. Sírja ismeretlen. Követői Erdélyben egyházzá szerveződtek, és az unitárius egyház nevet vették fel (Dávid Ferenc életében szentháromság-tagadóknak vagy antitrinitáriusoknak nevezték őket).